S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához
Külön szép az, hogy a néni tájszólása az imánál erősödik föl, a beszélgetés során kevésbé ízes a beszédje. Egy másik néni az alábbi imát mondta: „ Jézusom a Te szent sebeid által bocsáss meg nekem és könyörülj meg rajtam. Ezt a Megyesitül tanultam. Használt is, képzelje: Testvéremnek a leánya meg volt zavarodva. Vittem neki húslevest, hazagyüttem elkezdtem imádkozni ezt az imádságot, egy hét múlva hazajött a kórházból". Megyesi József dédunokája mesélte: egyszer édesanyja a kórházban volt, bélcsavarodással. O imádkozott érette, a dédpapájától tanult imát mondta: A Szűz Mária három életvirágjához három Üdvözlégy és három Miatyánk. Édesanyja később mondta neki, hogy a dédpapa ezt az imát a belekre szokta föladni. Az utódok, s bizonyára mások is, ma is őrzik „A mennyei királyi szék tizennégy édességihez" ajánlott imáját, melyről tanulmányaiban nagyapám is említést tesz 4 Ezen imát édesanyjától tanulta özv. Gyurjánné Megyesi Márta, Megyesi József ükunokája. Édesanyja még kislánykorában ismerkedett meg a Megyesi házzal. Szülei betegsége idején tettek látogatást a szent embernél. „A rózsabimbója volt a dédpapának, mondtam már?". Ugyanis első találkozásuk alkalmával így szólította a kedves szavú, tiszta tekintetű öreg a kicsi leánykát, aki az udvarban játszódott, kergetőzött leendő férjével. Házassága után mindig híven ápolta apósa emlékét. Leányának számos imát tanított. Imadélutánokat tartottak rendszeresen. Vasárnaponként, a mise ideje alatt, „A mennyei királyi szék tizennégy édességihez" ajánlott, dédpapa által szerzett imát imádkoztak közösen, „mert a tiszta szívből közösen elmondott ima nagyon nagy erejű". Ezen imádságot, amelynek jelentését szeretettel magyarázgatta lányának édesanyja, Erdélyi Zsuzsanna, kisebb eltérésekkel közli „A hegyet hágék, lőtöt lépek" című kötetben. 5 Erdélyi Zsuzsa ezt az imát látomány-imaként gyűjtötte egy somogyi adatközlőtől 1971-ben. Elmondása szerint csodálkozott is, mert a szöveg jellege nem látomány-imára utal. Mivel az ország több pontjáról hallottam, hogy ez az ima az ősi ember imája volt, nagyapám is közli részleteit tanulmányában, lehetséges, hogy az adatközlőhöz is, közvetítőkön keresztül, Ősiből jutott el a szép, igen öszszetett imádság, melyet itt a hely hiánya miatt nem közlök. Összegzésképpen elmondható, hogy az ősi javasember kultusza tovább él, az általa tanított imák átöröklődtek, házához, sírjához zarándokok, fogadalmi felajánlást tevők járnak. A faluban az öreget ismerik (az egyik ükunoka az iskolában hallott a legtöbbet őséről), általában tisztelik. Többek elmondása szerint, ami a leginkább tovább él az ősi-i ember hagyatékából, az a szívből jövő, személyes imádság, a közvetlen kapcsolat keresésének példája, lehetősége. Megyesi József misztikus élményei számos ember életére gyakorolnak hatást, megmutatta az utat „a menyei királyi szék tizennégy édességihez". Nagyapám gyűjtéseihez képest
