S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához

Halála után a híres házhoz továbbra is jártak (erről majd az utolsó szakaszban írunk), de gyógyító-jós nem élt ott a továbbiakban. Ma a ház igen romos állapotban van, a bonyolult tulajdoni viszonyok miatt jelenleg senki nem lakik benne. A másik testvér, Megyesi Pál, halála után is egy asszony, második felesége, a nála jóval fiatalabb Mária fogadta a látogatókat a Kossuth utcai házban, egészen a hatvanas években történt elköltözéséig. Elköltözésének oka az általános vélemény szerint az volt, hogy feljelentették, elüldözték. Nagyapám felveti a kérdést, vajon az Ősiben letelepülni készülő unoka, . Megyesi Pál (ifj. Megyesi József fia) körül, aki orvosi diplomát szerzett, kialakul-e hasonló csodadoktor-hit, hiszen a néphit szerint a tudomány átörökíthető a családban. Gyűjtéseim szerint Megyesi Pál, aki a nagyapja háza melletti telken házat építtetett magának Ősiben, végül sosem költözött Ősibe. A csodadoktor szerepet nem kívánta felvállalni. Tehát a hatvanas évekig éltek még Ősiben olyan leszármazottak, családtagok, akik a folyamatosan érkező látogatókkal foglalkoztak. Ekkoriban törés következhetett be, nem kis részben a fennálló rendszer határozott vallás-ellenessége miatt. A Megyesi családhoz kötődő falubeliek, vagy a házasság kapcsán betelepültek közül sokan panaszkodtak üldöztetésről, s a falu elítélő véleményéről, a családhoz való kötődésük miatt. Maguk a családtagok elhárítani igyekezhettek a csodadoktor kultuszt maguktól. A látogatókat nem fogadták. Emiatt a faluban hallani lehet történeteket az öreg Megyesiről, aki megjósolja, hogy az utódai szenvedni fognak hitetlenségükért. Megyesi József leszármazottai körében ma szentes nagyapjuk igen nagy tiszteletben áll. Egyes leszármazottak őrzik imádságait, naponként imádkozzák az általa tanított imákat. De gyógyítani nem gyógyítanak, mert „ezzel nem szabad visszaélni, nem szabad becsapni az embereket. A dédpapa is akkor kezdett el gyógyítani, amikor erre elhívták" (M. M., 48 éves asszony). Az egyik ükunoka nemrégiben megálmodta, hogy egyik unokatestvére fogja örökölni a szentember csodás képességeit. Egyfajta várakozás, a családtagok szelíd figyelemmel kísérése érezhető a család egyes tagjainál. Az öreg Megyesi József parasztpróféta volt, akit az egyház nem nézett jó szemmel. Egy idő után az öreg nem járt templomba, viszont minden szombat délután három óráig összeseperték az udvart a ház előtt, bevégezték a munkát, s az öreg prédikált a családnak, érdeklődőknek. Megünnepelték az ünnepet Szűz Mária tiszteletére. Az is szokása volt, hogy kiült a kispadra, s ott elbeszélgetett az emberekkel. „Olyan prédikációkat tudott, mint egy pap." „Azt mondta az anyósom, az ő testvérei csépülni szoktak rozsot, búzát, eztán aszongya, mikor mán besötétedett aztán éjfélig hallgatták, aszondta, azt reggelig el tudta vóna hallgatni, hogy az olyan szépen tudott beszélni, az öreg Megyesi."(G. J., 88 éves ősi asszony) A családban az imádság fontossága megmaradt (mint említettem, sok esetben a