S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához

szentembertől tanult imádságok maradtak fent), de az egyházaktól való távolságtartás is megmaradt. „A benső imádság, amit az ember belül megtapasztal, a fontos."- fogalmazza meg az egyik dédunoka, amikor szeretett dédapjáról beszélgetünk. Mikor megkérdeztem egyik, már hetven év körüli unokáját, vallásos-é a család, azt felelte: „hát, mi a vallás, attól függ." Az ükunokák közül többen a sámánizmus iránt erősen érdeklődnek. Az egyik fiatal szobájában nap, hold, életfa motívumokkal kifestett állatkoponyákat láttam. Egyes helybeliek szerint a fiú „buddhistának hisz". Az öreg Megyesi gyógyító képességeiben az általam meginterjúvolt leszármazottak egyöntetűen hisznek: fiainak képességeiről viszont nem sokat tudnak. Nagyon érdekli őket minden, ami az öreggel kapcsolatos: találkozásunk után a huszonéves ükunokák — az egyik raszta-frizurás, Bob Marley pólóban, a másik: az, aki a falu szerint „buddhistának hisz", Szelíd Motoros szerelésben — eljöttek velem az öreg házához, s segítettek felderíteni, ki mindenki jár ma is oda imádkozni. 2. Mit tudnak a mai ősiek a szentes Megyesiről? Megyesi Józsefnek és két, a gyógyítást folytató fiának a hírneve, meglehetősen egybemosódva, máig jelentős Ősiben. A saját hazájában senki sem lehet próféta közmondásunk a Megyesiekre is érvényes volt, életükben az ősiek jó része nem hitt képességeikben. E megítélés haláluk után változott: emlékük átalakult legendává, a falu fő nevezetessége lett az „ősi ember". Sokan tudnak történeteket felidézni a jóslatokról, gyógyításokról. Apa és fiainak híre egybemosódott: sokan az „öregről" szólva olyan történeteket mondanak el, amelyek a szereplők kora miatt nem az 1927-ben elhalálozott id. Megyesi Józsefhez, hanem valamelyik fiához kapcsolódnak. A pozitív történetek mellett szkeptikus történetek is el-elhangzanak, de általában nem az elbeszélő, hanem nagyanyja kételkedett, gyanakodott a Megyesiek haszon-szerző szándékára. A mai adatközlők többnyire úgy gondolják, hogy tudhatott valamit az öreg (s itt a három gyógyító Megyesi közül általában csak az egyikre gondolnak), ha ennyien látogatták, s jártak vissza hozzá. (A legtöbben azért általában id. Megyesi Józsefről tudnak, fiai működéséről vagy nem is tudnak, vagy nem tartják olyan jelentősnek, de vannak még, akik az öreg működéséről nem hallottak.) A nagyapám gyűjtésében is ismertetett történetekből, s ahhoz hasonló csodás esetekről máig sokat mesélnek a faluban. „A Megyesi bácsi nagy ember vót. Nem is olvashatta ő, amit tudott, nem is tanulhatta: az Istentül kapta. Szokott ő meditálni magába, úgy beszélgetett az Istennel. A Megyesi bácsi, úgy mesélte édesapám, három éves korába meghótt. Azt mondta neki a lélek, térj vissza a porhüvelyedbe, légy a lélek szószólója." (G. B., 72 éves ősi asszony) „Az öreg Megyesi nem tudott írni, olvasni, mégis nagy ember vót. Egyszer a