S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája) HIT ÉS GYÓGYULÁS - GONDOLATOK VAJKAI AURÉLNAK A NÉPHIT ÉS NÉPI VALLÁSOSSÁG TERÜLETÉN VÉGZETT KUTATÁSAIHOZ: ÚJABB FEJEZET AZ ŐSI-I JAVASEMBER VIZSGÁLATÁHOZ Nagyapám 1927-ben szerzett diplomát az Orvosi Egyetemen, 1930-ig az An­gyalföldi Elmegyógyintézetben gyakorló elmeorvosként dolgozott. A népi orvos­lás, népi vallásosság területén végzett vizsgálódásaiban lélektani érdeklődése nagy szerepet játszott. Pályája során az egyén lélektanának tanulmányozásától a közösség lélektani szempontú vizsgálatáig haladt érdeklődése: s e kérdésen belül igen erősen foglal­koztatta a közösség és az egyén viszonya. Különböző tanulmányaiban mindegy­re felbukkan a téma két oldala: a közösség hatása az egyénre s az egyén hatása a közösségre. A csatkai búcsúról írott tanulmányából idézek egy jellemző részt, amelyben a kérdésről álláspontját kifejti: „A néprajztudomány első feladata a népi (paraszti) közösségek vizsgálata; hű és pontos felvétele annak a szellemnek, ami az azt hordozó egységeket, az egyéneket a maga teljességében átitatja. A közösségi szellem azonban testetlen, határai elmo­sódottak és nehezen körülrajzolhatok. Mi mindig csak emberekkel állunk szemben, egyéneket faggatunk, egy híres javast, egy közismert búcsúvezetőt írunk le, minnél pontosabb, lelkiismeretesebb munkát akarunk végezni, (...) minnél inkább törek­szünk a népi szellem megértésére, annál inkább válik munkánk látszólag életrajz­szerkesztéssé, egyéniségek felfogásának és tulajdonságainak pontos felvételezésé­vé. A közösség felé vettük utunkat és egyéniségekhez érkeztünk el. E módszertani eljárás azonban korántsem távolít el a közösségi szellem megis­merésétől. A közösség egyetlen látható és jól megragadható eleme az egyén; az egyéni tulajdonságok pontos leírása az egyetlen helyes mód a közösség életfel­fogásának helyes ábrázolására, feltéve, ha a kutató ért az esetlegességek, sőt még a feltűnő ritkaságoknak is a közösség arculatába való igaz beillesztéséhez. (...) Az a búcsúvezető, aki valamilyen könyvekben olvasott szokást illeszt a zarándo­kok kegyes vándorlásába,mozdulatával csak a közösség egységében helyezkedik

Next

/
Thumbnails
Contents