S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Borók Zsuzsa: Vajkai Aurél nyomában Szentgálon

A kerekes járművekkel kapcsolatban is találunk eltéréseket Vajkai gyűjtései és a ma fellelhető adatok között. A kétkerekű járművek között meg kell említenünk a kerékpár használatát. Vajkai is említi, hogy a falubeliek egyre szívesebben használják, elsősorban nagyobb távolságot megtevők: tanyaiak, pásztorok.

10 A kerékpár használata azóta annyira elterjedt, hogy lassan hagyományosnak mondható. Annál is inkább, mert hagyományos szállítási módokat változtatott meg és vett át Szentgálon. A tanyán lakó asszonyok a korábban fejen szállított holmit ezentúl a kerékpárra rakták fel, majd kitolták a vasúthoz, hogy onnan a veszprémi piacra vigyék. Mindezt úgy tették, hogy a fejenhordáshoz kötődő eszközkészletet, csomagolási módot megtartották. A kerékpár a falubeli teherhordásban is szerepet kapott, a zsákba tett szemes takarmányt a vázra fektetve vitték a malomba őrölni, majd vissza. Manapság a takarmányboltból viszik haza hasonló módon a tápot (4. kép). A kocsi és a szekér alkatrészeinek elnevezésében is találtam némi eltérést. A falubeli férfiak nagyon jól emlékeztek az alkatrészekre, funkcióikra, mégis a kocsi alvázán három esetben neveztek meg másképpen bizonyos dolgokat. A csatlópálca helyett a fellépő, a juha helyett, rúdszárnytartó vagy kocsirúdtartó, az anstokk helyett vánkos elnevezést használták (5. kép). Ezek az alkatrészek és elnevezéseik a kocsihasználat visszaszorulásával egyre kevésbé voltak használatban, így érthető, ha elfelejtették néhánynak a nevét. Mégis úgy tűnik, hogy itt nem a felejtés miatt mások az elnevezések, hanem ugyanazt az alkatrészt több névvel is illethették. Jelen esetben a hétköznapibb, inkább a funkcióra utaló elnevezéseket mondták. Lőrincze Lajos szótörténeti gyűjteménye és az egyik adatközlő egy Vajkai által nem említett alkatrészre, az ágosszegre is felhívta a figyelmemet. A kocsi alvázának első és hátsó részét a nyújtóval kötötték össze. A nyújtó a kocsi első részéhez a derékszeggel kapcsolódik, míg a hátsó részhez az ágosszeg ill. ágasszeg segítségével rögzítették. Az ágosszeg meglétét, és a derékszegtől megkülönböztető elnevezését egy 1829-ből származó szentgáli irat is igazolja." 1. A közlekedés és szállítás tárgyalásakor nem hagyhatók ki a járműveket húzó állatok és felszereléseik sem. A szarvasmarhák teherhúzó eszköze, az iga Vajkai Aurél kutatásaiban is szerepel.

12 2. A részek elnevezése a szentgáliak tudatában ma is elevenen él, néhány példány még pajtákban, istállókban félretéve meg is található. Az általam lerajzolt iga teljesen beillik a Laczkó Dezső Múzeumban található, Vajkai által gyűjtött darabok sorába méretében, formájában és díszítésében egyaránt. Vaj kai Aurél rajzán nem tünteti fel a nyakszeget, melynek szerepe, hogy az igát a szekérrúdhoz illetve a tézslához rögzítve a szekérhez kapcsolja. A nyakszeg erős alkatrész, amelyet az igaszegekkel ellentétben régóta vasból készíthettek, hiszen egy 1806os irat egy nyak szeget említ." 3. Felső, kiszélesedő része megakadályozza kicsúszását, miközben az épp két-