S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Borók Zsuzsa: Vajkai Aurél nyomában Szentgálon

ujjnyi hely szükség esetén az eszköz kihúzását segíti elő. A nyakszegnek ezt az iga fölé eső részét a kovácsok különösen szépen dolgozták ki, így funkcióján túlmutatva az iga egyik központi díszévé válhatott (6. kép). Érdemes megfigyelnünk az igák faragott, geometrikus motívumait is, melyek a szentgáli nemesek polgári mintát követő ízlésvilágába nem egészen illeszkednek. Valószínűleg ez az igákon megjelenő mintavilág a szentgáli kultúrjelenségek egyik legarchaikusabb rétegéhez tartozik. A fogatolás jóval összetettebb szókincse is nyomon követhető a mai adatközlők segítségével. Legnagyobb bizonytalansággal a kantárfej elnevezéseiről beszéltek, de használatát, az egyes részek funkcióját mindeniknek ismerték. A lovak a nyakló segítségével tolattak a kocsival, mely a tartólánccal a rúd kakasszegéhez kapcsolódott. A kakasszeg elnevezésre azonban a falubeliek már nem emlékeztek (7. kép). A ló két oldalán a zabiától a kocsi hajtójáig húzódó szíjakat Vajkai Aurél nem különbözteti meg egymástól, és közszárnak nevezi mindkettőt.

14 4. A szentgáliak azonban más elnevezést használnak a két szíjra és a rúd felé esőt közszámak, míg a ló külső oldala felé esőt gyeplőszárnak nevezik. A falubeliek közlését látszik igazolni két 1806-os említése is: egy gyeplü szart, az loggos gyeplüre vendég szijjat vártam.

15 5. A közlekedés és a szállítás vizsgálata kapcsán egy építészeti vonatkozásban is figyelemreméltó jelenséget találtam. A falu belterülete jobbára az északnyugati-délkeleti irányba mutató Fő utca mentén fekszik.

16 6. Erre a vonalra merőlegesen helyezkednek el a keskeny telkek. Többnyire a telkek északnyugati szélén állnak a házak, és velük egy fedél alatt a nagyobb gazdasági épületek: az istálló és a pajta. A pajta hátsó falán, a kapuval szemben kialakított téglalap alakú nyílás található a kocsirúd számára. Ezt a lyukat építéskor alakították ki, hiszen a felette lévő falazatot rövid gerenda beiktatásával erősítették meg. A kőből készült falban kissé szabálytalan formájú nyílások a földtől számított 76-80 cm magasan kezdődve 42-47 cm hosszúak, 22-28 cm szélesek. Kialakításukra azért volt szükség, mert a belső terület keskeny telkein a kocsival nem tudtak megfordulni. A falban hagyott nyílás segítségével a megrakott kocsival egészen a pajta faláig be tudtak állni olymódon, hogy a lovakhoz képest kb. egy méterrel túlnyúló kocsirúd a falon át a szomszéd telkére ért. A szállított terményt így közvelenül a pajtába, vagy a pajtával egy tető alatt lévő istálló padlására tudták rakni, majd az üres szekérrel kitolatva meg tudtak fordulni. Hasonló pajta-nyílásokról számol be Jávor Kata a Balaton-felvidéki Kékkútról, ahol hasonló telek-adottságok és építkezés mellett szintén szükség volt a helykímélő megoldásra.'

7 7. Kutatásaim eredményeképpen megállapítható, hogy érdemes a régi kutatópontokat újra vizsgálat alá venni, még akkor is, ha olyan remek monográfiával