Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

vatalviselő családból kikerült Rohonczy 1825. május 28-tól lett tagja Sopron vármegye tisztikarának. Ugyanis ekkorra datálódott hg. Esterházy Miklós főispán azon levele, melyben Káldy János másodalispán halálával megürült hivatalra tett kijelölést. (A főispán levelét a július 25-i közgyűlésben olvasták fel.) Ekkor a becsületbeli aljegyző Rohonczy a másodaljegyzői hivatalt nyerte el. Hivatali emelkedésére 1829-ben került sor. A kismartoni várban megtartott október 12-i tisztújítószéken hg. Esterházy Miklós a hivatalában megerősített Hőgyészy Pál főjegyző mellé Bezerédy Pál eddigi első aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. Bezerédy hivatalát pedig Rohonczy kapta meg. Az 1836. május 5-i tisztújításon Hőgyészy Pál főjegyző első alispánná választásával - mely pályaív valójában a vizsgált törvényhatóságban a reformkor időszakában az első alispáni szék betöltésének leggyakoribb útja volt -, Rohonczy Sopron vármegye főjegyzői hivatalát nyerte el. Ekkor főispáni kinevezéssel a vármegye táblabírói karába is bekerült. Főjegyzőként Sopron vármegye politikai- és közéletének aktív szereplőjévé vált. Kezdetben Kossuth Törvényhatósági Tudósításait „tudósító", liberális politizálást követő Rohonczy a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején immáron konzervatív politikai erők el- és lekötelezett híve lett, de a gazdasági tervek ügyében jó kapcsolatban állt gr. Széchenyi Istvánnal is. Az évtizedforduló pályaíve további emelkedését hozta. 1841. március 1-jei, Márton György másodalispán és Chernél Lajos másodaljegyző váltótörvényszéki alkalmazása miatti rendkívüli közgyűlésben a rendek Rohonczyt javasolták hg. Esterházy Pál főispánnak a megürült másodalispáni hivatalra. A jelölt az ügyek sürgős intézése és a közgyűlés bizalma - miatt a főispáni kinevezésig a szóbeli (sommás) visszahelyező ügyekben már alispánként járhatott el. Ugyanakkor a hivatalos kinevezésre nem kellett sokat várni, Esterházy március 10-én kelt megerősítő levelét a május 3-i közgyűlésben közzétették. Az 1842. év eleje valójában váratlanul újabb hivatali előrelépést eredményezett. A közel 30 éve megyei szolgálatban álló Hőgyészy Pál királyi táblai ülnöki kinevezést nyert. Megyei hivataláról lemondva a törvényhatóság pecsétjét szimbolikusan Rohonczynak adta át, aki „elnök" alispánként vette fel a kapcsolatot a főispánnal a megürült hivatal minél előbbi, tisztújítással történő betöltése ügyében. Bár hg. Esterházy nyárra ígérte a restaurációt, de arra csak november 21-én került sor. Ekkor Rohonczy a két liberális táblabíróval, Niczky Sándorral és Fiáth Jánossal, illetve a korábbi hivatalaiban őt követő Simon Nepomuk Jánossal szemben voksok által nyerte el az első alispáni tisztet. Hivatalát az 1845. április 21-i közgyűlésig viselte, ebben az ülésben hirdette ki V. Ferdinánd király március 27-én kelt, főispáni adminisztrátorrá történt kinevezését. (A kinevező oklevelet csak a július 21-i közgyűlésben tudta bemutatni.) Ugyanakkor első alispánsága idején az 1843/1844-es országgyűlésen Sopron vármegye egyik - konzervatív - követi tisztjét is ő töltötte be. Az 1845-1847 közötti időszakban, illetve az utolsó rendi országgyűlés tárgyalásai során kibontakozó megyei pártharcok következtében olyannyira kompromittálta magát - amiben hivatalviselése és az abból fakadó kötelezettségek meghatározó súlyúak voltak -, hogy az európai forradalmi változások, és azok diétái fogadtatása hírére maga is előre látta politikai bukását.

7 1848. március 6-