Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

án, hg. Esterházy Pál főispánhoz írott levelében a közelmúlt, 1848 februárja helyi eseményei: a megyei közgyűlésben számarányukat tekintve is megerősödött liberálisok fellépése, az adminisztrátori kérdésben tett megyei pótutasítást semmibe vevő követ, Simon Nepomuk János szavazása, és az emiatt kirobbant botrány, illetve a diéta fordulata: Kossuth március 3-i beszéde után az eddigi konzervatív politizálást nem tartotta továbbvihetőnek {„ich glaube, dass in Ungarn der Boden der frühern Conservativen Politique verloren gegangen ist. ") A forradalom kitörését követően 1848. március 16-i ülés élére állt az a hatalmi vákuumban létrejött ideiglenes megyekormányzati szervnek, a közrend, közbátorság fenntartásán ügyelő „ideiglenes" Állandó Választmánynak. Ugyanakkor az általa képviselt politizálás és gyakorlat további, helyben nem képviselhető voltát érzékelve 1848. március 21-i, hg. Esterházy főispánhoz írott levelében főispáni adminisztrátori hivatalról történő lemondását kilátásba helyezte. Másnap, március 22-én még elnökölt az „ideiglenes" Választmány rendkívüli közgyűlésén. Valószínű, hogy az ülés végén - vagy közvetlenül azután - köszönt le hivataláról és egy időre a megyei politikai élettől is visszahúzódott.

9 E megállapítás még arra az időre is áll, amikor Sopron vármegye utolsó, 1848. április 29én megtartott nemesi közgyűlése az 1848. évi XVI. tc. 2. §-ának megfelelően megválasztotta jogutódát, az Állandó Bizottmányt. A nagyszámú testületbe Rohonczy Ignácot is beválasztották.

10 A megyei iratokban elérhető újabb aktivizálódása 1848 szeptember elejétől követhető, amikor is Rohonczy folyamatosan és egyre intenzívebben bekapcsolódott a törvényhatóság közéletébe, nemsokára hivatalt is vállalt. O is tagja volt annak, a Tóth Bálint másodalispán elnökletével működő 27 tagú bizottmánynak, amely Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter rendeletére alakult a megszüntetett úrbéri tartozások, és a magánszemélyek kezén - azaz bérletében - található papi tizedjövedelmek nagyságának felbecsülése végett.

11 A önkéntes alapon szervezett, kimozdított nemzetőrök közé állt megyei tisztviselők pótlásakor az 1848. szeptember 16-i bizottmányi ülésben a kiindult Róth Sándor helyébe „ideiglenes" főjegyzővé választotta a vármegye. E hivatalt ellátva tevékenykedett végig az ősz során, így kiadmányozott még november-december során. A december 4-i ülésben a természetben kiszolgált előfogatok készpénzmegváltásának tervezetét kidolgozó választmány jegyzői posztját töltötte be.

12 Helyettes főjegyzői hivataláról Sopron császári hadsereg által történt megszállása után, az 1848. december 1 T-i bizottmányi ülésben mondott le, ami pár nappal később hivatalos főispáni elfogadást is nyert.

13 Rohonczy esetét leszámítva 1848 tavaszán a régi vármegyei tisztikar a helyén maradt. Bár Simon Nepomuk János első alispán személye ellen az országygyűlés 1848. február 5-i kerületi ülése óta, amikor is az uralkodó leiratának amely az adminisztrátori rendszer változatlan továbbélését helyezte kilátásba elfogadásáról, vagy elutasításáról kellett szavazni, és a követ pótutasítása ellenére az elfogadás mellett voksolt, vitathatatlanul jelentős ellenszenv mutatkozott. Az első alispán a skandalum hatására a főispánnál - valószínűsíthetően egy magánlevélben - lemondását helyezte kilátásba, de Esterházy Pál töretlen bizalma