Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Csóti Csaba: 1848-49 kultusza az irredentizmus szolgálatában (Somogy megyei források alapján)

inaskodott Magyarországon, ezen azonban egyáltalán nem a polgári szabadságeszméket, az egyéni jogok kiterjesztését értették. A '48-as szabadságfogalom értelmezése és átértelmezése szép hagyományokkal rendelkezett a dualizmus kori Somogy megye politikai közéletében.

18 A szépszámú publicisztikai irodalom azonban általában tágítani igyekezett a szabadság fogalmát, nem pedig leszűkíteni egyetlen szabadságértelmezésre. A kormánypárti Somogy 1890-ben így határozta meg a '48 által kivívott szabadság fogalmát: „Föl lett szabadítva a nép az adótól amelyet kivámolt rajta: 1. a földesúr, 2. a pap, 3. az állam. Egyenlőkké lett teherben, jogban. A nemes nem szállt le a paraszthoz. A parasztból lett nemes. 1848 nem vett el senkitől semmit, de adott mindenkinek. "

I9 Ezzel szemben a Horthy-korszak somogyi publicisztikája a szabadság fogalmát szűkebben és tekervényesebb magyarázatokkal ellátva határozta meg. Az egyén szabadságának hangsúlyozása lassacskán kikopott a beszédekből, helyette a nemzeti szabadság, a „magyar szabadság" került előtérbe. A Délvidék 1929. március 14-i cikke a Tetemrehívás címmel már komplett rendszerbe foglalja a „magyar szabadság" magyarázatát. A cikkből kiderül, hogy a szerző szerint a magyarság kollektíven képviseli a szabadság ügyét. Vele szemben áll a „Nyugat", amely a szabadságeszmét lábbal tiporta Trianonban. A szerző ezután a magyar nemzetet, mint közösséget önálló testként értelmezi és a nemzeti szenvedést Krisztus testi szenvedéséhez hasonlítja, amikor a „Nyugathoz" szól: „Nézzék meg egy nemzet halálvergődését. Nézzék meg egy nemzet rettentő szenvedését. Nézzék meg egy nemzet heroikus harcát, egy emberi, egy becsületes, egy hozzá méltó jövendőért. Nézzék meg egy nemzet fájdalmas kétségbeesését. Nézzék meg egy a nemzeti szabadságért vérző ország Golgotáját. Nézzék meg azok, akik töviskoronát tettek a fejére, akik keresztre feszítették, akik dárdát szúrtak a szíve alá és a Golgotára taszították. " A nemzet testének Corpus Christihez való hasonlításával az ünnepi cikk szerzője a szabadságfogalom értelmezésétől eljutott a korabeli irredenta jelképrendszer legkedveltebb hasonlatához, a magyar Golgotához. A '48-as szabadság-nemzet-Trianon fogalomhármas legtisztábban talán Fekete Aranka Március Idusára című propagandaversében fogalmazódott meg: „Akkor majd megvirrad a szomorú éjjel Hullanak bilincsek kezeinkről széjjel. S úgy zeng ajkunkon, akár az imádság: Éljen a Szabadság, a magyar Szabadság! "

20 A nemzet szabadságának hangsúlyozása mellett az egyre inkább a háborúés a tekintélyelvű, jobboldali radikalizmus felé sodródó országban nyíltan kimondták azt is, hogy a nemzeti szabadsághoz az egyén szabadságának bizonyos