Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Csóti Csaba: 1848-49 kultusza az irredentizmus szolgálatában (Somogy megyei források alapján)

korlátozásán át vezethet az út. Az Új-Somogy hasábjain ezt egy finom hasonlattal így fogalmazták meg: „A gyémántdarab is veszít mennyiségéből, ha csiszoljuk, mégis csiszolni kell, mert csak így nyeri el a maga igazi ragyogását. A szabadság is veszít menynyiségéből a maga szabadsága által, de éppen e veszteséggel nyeri el igazi értékét az egyén és a nemzet részére egyaránt. "

21 Az újság ugyanezen számában, a harmadik oldalon „ Ünnepeltünk" cím alatt megfogalmazódott az is, hogy a vezetőktől, a '48-as vezetők mai utódaitól a nemzet elvárja: „Nem kímélni senkit és semmit ha a magyar nemzet naggyátételéről, álmainak megvalósításáról, jogos követelményeinkről van szó ". Egy évvel a fenti cikkek megjelenése előtt pedig március 15. ünnepén az irredentizmus szellemében a „turulista ifjúság" újrafogalmazta a 12 pontot. Követeléseik között szerepelt a „trianoni békeparancs" magyar törvénytárból való törlése, a „gerinces, magyar ifjúság" nevelése. Az 1848-as emancipációs törekvésekkel szemben pedig helyet kapott a magyar-zsidó vegyes házasság eltörlésének követelése is. A szabadságfogalom megkérdőjelezésével azonban a forradalom és szabadságharc átértelmezése túllépte az irredenta ideológia keretét. A soviniszta, agresszív nacionalista áramlat a háborús évekkel egyre erősödött. A szélsőjobb is felfedezte 1848/49 mozgósító erejét, aminek legplasztikusabb jelképei az 194344-ben megjelent nyilas röplapok voltak. Ezeken a „tegnap Kossuth, ma Szálasi"

22 felirat kapott helyet. A fentiekben már röviden utaltam Kossuth Lajos személyének megítélésére. A megkerülhetetlen nemzeti hőst a beszédekben, propagandaszólamokban igyekeztek úgy feltüntetni, mint a közjogi kérdések diétái harcosát, akitől idegen minden forradalmiság. Bár kétségtelen tény, hogy Kossuth nem volt olyan utcai forradalmár, mint Vasvári vagy Táncsics, személyiségének Cavourhoz és Bismarckhoz való hasonlítása mindenképpen túlzás. Ez a felfogás természetesen ismételten azt a célt szolgálta, hogy a forradalom társadalmi elkötelezettsége helyett az államépítésre, a harmincas években Gömbös Gyula után „nemzetnevelésnek" elkeresztelt tevékenységre kerüljön a hangsúly. Az irredenta frazeológiában Kossuth emigrációs tevékenysége mint „példája [...] minden irredentizmusnak" jelent meg.

23 Kossuth mellett Petőfi volt a forradalom és szabadságharc másik népi alakja. A „Talpra magyar" számtalanszor előfordul a korabeli ünnepi újságcikkekben, természetesen irredenta éllel. Petőfi alakja azonban egyesek szemében Krisztushoz vált hasonlatossá. Matár Ágnes a Szabadság ünnepén című versében így fogalmazott: „ Egy új Messiást várunk vágyón, Egy új Petőfit, egy új csodát !