Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Csóti Csaba: 1848-49 kultusza az irredentizmus szolgálatában (Somogy megyei források alapján)

senkinek sem volt kétsége. A Szigetváron megjelenő Délvidék, amelynek mindenkori fejlécén a Kossuth eszméihez való ragaszkodás és az irredentizmus melletti elkötelezettség jelmondata volt olvasható, így jelölte meg 1848 örökségét: „[célunk] visszaszerezni a '48-as haza szabadságát, a régi határokat, és a nagyhazában jólétet, megelégedést teremteni. " A határon túl élő magyaroknak és a hazai fiatalságnak pedig Petőfit állítva példaképül, ekképpen szónokoltak: „Kitartás testvéreink, csak kitartás! Petőfi lelke él közöttünk! Már készítjük az utat a második nagy március felé. "

14 A propagandabeszédek tanúsága szerint az utat, amely az új márciushoz a revízióhoz - vezet, az ifjúság fogja végigjárni. Ehhez irredenta szellemű neveléssel igyekeztek megteremteni a feltételeket. Ez a szemlélet az alsó fokú oktatásban az irredentizmus legvulgárisabb formájában jelentkezett, és megelégedett a „Majd ha a Kárpátok megindulnak" típusú propagandamüvek előadásával.

15 Mivel a megemlékezésekben a forradalmat és szabadságharcot megfosztották társadalom-átalakító tartalmától, a '48-as és '49-es események beágyazhatok lettek egy historizáló történelemfelfogásba, amelynek eredményeképpen ismét a területrevízió kapott történelmi igazolást. E szerint a felfogás szerint Magyarországot történelme során sok súlyos csapás érte. Ilyen volt Mohács, a Habsburg abszolutizmus és Trianon. A nemzet azonban minden alkalommal újjáéledt a megpróbáltatások során. Ebben a felfogásban az eredeti államiságot Szent István állama jeleníti meg. Az első uralkodó tökéletes államot alkotott, amelynek helyreállítása volt a mindenkori magyar felkelések célja. 1848/49-ben a nemzet ennek a Szent Istváni államnak a visszaállítására törekedett, mivel a Habsburg önkény semmibe vette az első uralkodótól eredő magyar alkotmányt.

16 Ebben az összefüggésben még a márciusi ifjak is az államalapító király szellemi gyermekeiként tűnnek fel: „A márciusi ifjak vezetése alatt a késői utódok pedig bebizonyították azt, hogy megvan még bennük az élniakarás, a tettrekészség és a ragaszkodás mindahhoz, amihez egyébként mint az első nagy magyar király hagyatékához jussunk van és jussunk lesz mindaddig, amíg csak egy magyar él a földön. "

17 A szent király tevékenységének és '48 örökségének összekapcsolásával a forradalmat és szabadságharcot tehát nem valaminek a kezdeteként (polgári Magyarország, modernizáció), nem is valamilyen társadalmi formáció meghaladásaként (feudális jellegű kapcsolat és szolgáltatási rendszerek megszűnése) értelmezték. Ehelyett az 1930-as évektől kezdődően az „öncélúnak" nevezett magyar történelmi mitológia részévé vált. Ennek a mitológiának legfontosabb eszméje a Szent István-i birodalom volt. Ezért szükségszerűen háttérbe szorult a '48-as eseményeken belül az egyéni szabadságjogok kivívásának ügye. A korabeli publicisztikák ugyan gyakran hivatkoztak arra, hogy 1848-ban a szabadság diadal-