Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Vörös Boldizsár: 1848-49 történelmi személyiségei - 1918-19-ben

hivatalos jellegű kiadványaikban miként használták fel (a bukott politikai erők által is méltatott) 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc alakjait. Az egész lakosságot megcélzó intézkedéseken, illetve kiadványokon kívül pedig csak - a korábbiakhoz képest ekkor még inkább megnövekedett jelentősége miatt - a budapesti városvezetés intézkedéseit fogom bemutatni. A polgári demokratikus forradalom, hagyományt keresve, elsősorban a magyar jakobinusok és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét idézte.

3 Ám ez nemcsak azt jelentette, hogy március 15-ét „a magyar népszabadság" ünnepnapjává avatta, hanem azt is, hogy igyekezett eltávolítani azon, még a korábbi évtizedekben létrehozott történelmi személyiség-ábrázolásokat, amelyeket az új rendszer nem vallott a magáénak. így már november legelején a Nemzeti Tanács megbízásából egy Tolnay Károly nevű kereskedő megjelent a budapesti hadapródiskola parancsnokságánál és közölte az illetékesekkel, hogy a szabad magyar nemzet ítéletét végre fogja hajtani az iskola udvarán álló Hentziszobron. Tolnay órákon át rombolta az emlékművet, mely ezáltal - mint azt a felvett jegyzőkönyv megállapította - „elvesztette történelmi szobor jellegét. '

A A maradványokat később elszállították; az emlékmüvet pedig a forradalmak után sem állították fel újra.

5 Ugyanakkor, 1918. november 2-án, a Köztársasági Párt hagyományainak megfelelően, Nagy György és hívei megkoszorúzták Kossuth Lajos sírját,

6 1919. március 20-án pedig a Károlyi Párt képviselői vonultak a sírhoz Nagy Vince és Hock János vezetésével. A letűnt hatalmat jelképező történelmi személyiség-ábrázolások eltávolítását és az új rendszer eszméit kifejezni hivatott alakok megörökítését célozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1918. november 30-i ülésén elfogadott budapesti helynév-változtatási sorozat. Ebben egy határozott Habsburg-ellenes, nemzeti köztársasági szemlélet is érvényesült. A dinasztia tagjainak nevéről az utcákat, tereket a velük szemben fellépő magyar reformerek és forradalmárok nevére keresztelték át: elsősorban 1848-49 hőseiére és a magyar jakobinusokéra. Ekkor, többek között, úgy döntöttek, hogy a Ferenc József rakpartnak a Fővám tértől az Eskü térig terjedő szakasza Kossuth Lajos rakpart, a Petőfi tértől az Eötvös térig terjedő szakasza Petőfi rakpart lesz. A Kossuth Lajos utca-név pedig kiterjed majd az Eskü térig, s ezáltal a Kígyó tér és az Eskü út elnevezések megszűnne. A Rudolf tér új neve Leiningen tér lesz, a Főherceg Albrecht úté - Nagy-Sándor József honvédtábornok emlékére - Nagy-Sándor út.

8 Figyelemre méltó, hogy a Ferenc József rakpartot éppen 1848-49 vezéralakjairól: Kossuthról és Petőfiről nevezték el. A Közmunkatanács elképzelései szerint e névváltoztatásokat fokozatosan hajtották volna végre.

9 Szemben a polgári forradalom már a kortársak által is bírált, nem igazán határozott és következetes propagandájával,

10 a Magyarországi Tanácsköztársaság döntéshozói a legkülönfélébb eszközökkel - brosúrákkal, újságcikkekkel, névadásokkal, szoborállításokkal, bélyegsorozattal, stb. - törekedtek egy saját, internacionalista, elsősorban a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdő harcosokat megörökítő panteon létrehozására, elutasítva az előző rendszerek nemzeti