Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

A jelentkezők többségénél két további motívumot lehet megkülönböztetni. Az egyik csoportba azok a liberális és radikális beállítottságú lelkészek tartoznak, akik egyházi elöljáróik neheztelése ellenére nem csupán a világi életben támogatták a liberálisokat, hanem az egyházon belül is több szabadságot, demokratikus egyházkormányzatot, a papság vitás ügyeinek megoldására esküdtbíróságot, nemzeti nyelvű igehirdetést, az alsópapság anyagi és erkölcsi megbecsülését, a latin szertartású római katolikusoknál a cölibátus eltörlését és még számos további egyházi reformot szerettek volna bevezetni.

36 Ezek a lelkészek felekezeti hovatartozásuktól függetlenül hasonló elképzelésekkel rendelkeztek a megvalósítandó reformokkal kapcsolatban. A jelentkezők másik nagy csoportját az egyházközségükből elűzött, menekült lelkészek alkották. A menekült lelkészek számára szinte az egyedüli törvényesnek tűnő alkalmazási lehetőséget a hadsereg kínálta. Sokan nehéz egzisztenciális helyzetükön akartak felvételük által könnyíteni, de aligha járunk messze az igazságtól, ha a polgárháború átélt borzalmainak, illetve a császári-, és a cári hadseregtől való — gyakorta nem alaptalan — félelemnek még az anyagi gondoknál is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. A minisztérium illetékes tisztviselői az adott jelölt alkalmasságán túlmenően az elbírálás során különös gondot fordítottak a pályázó politikai nézeteinek megfelelő voltára is. Mint láttuk, Molnár János is ebbe a csoportba tartozott.

37 Ezek a lelkészek ezredeknél, illetve magasabb egységeknél teljesítettek szolgálatot. Fizetésük megközelítette a hadnagyok illetményét, ami - figyelembe véve a káplánok mostoha ellátását - csábító lehetett. A tábori lelkészi kar mind felekezetileg, mind nemzetiségileg sokszínű volt. A hadlelkészek az adott egységen belül minden egyházi funkciót el kellett hogy lássanak. Miséztek, kiszolgáltatták a szentségeket, temettek és két példányban vezették az egyházi anyakönyveket. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a kortársak a hadlelkészek erkölcsipolitikai befolyásának. A honvédség irányítói igyekeztek liberális beállítottságú papokkal feltölteni a tábori lelkészi állományt. Molnár János ebből a szempontból mindenképpen szerencsés választás volt, hiszen elkötelezett liberálisként már többször bizonyította szónoki képességeit.

38 A szabadságharc katonai veresége azonban újabb fordulatot hozott az egykori székesfehérvári káplán életében. A Kmety-hadosztály zöme 1849. augusztus 16-án Vécsey tábornok vezetésével Borosjenőre vonult, hogy letegye a fegyvert. Molnár János ezt követően Arad megyében bujkált, majd a cs. kir. hatóságok elfogták és vizsgálatot indítottak ellene. 1850. december 24-i döntésével azonban a nagyváradi cs. kir. rendkívüli hadbíróság elrendelte szabad lábra helyezését.

39 Korábbi egyházmegyéjében viszont nem tevékenykedhetett tovább. Mivel Karner Antal győri püspök hajlandónak mutatkozott az átvételére, a szabadságharcban kompromittálódott Molnár 1851. február 15-én azzal a kérelemmel fordult az időközben Székesfehérvárra visszatért Farkas Ferenc káptalani helynökhöz, hogy bocsássa el a székesfehérvári egyházmegyéből. Ez még februárban megtörtént, így a népszerű pap már 1851. március 1-től segédlelkész volt a győri egyházmegyéhez tartozó Kövesden. Itt azután látványos karriert futott be: 1852.