Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

szabadságharc mellett, hiszen a népfelkelésről szóló rendeletet a szószékről is kihirdette.

25 Alfred Windischgrätz herceg, tábornagy támadása következtében 1849. január 3-án cs. kir. csapatok vonultak be Székesfehérvárra. A város megszállása viszonylag hosszú időt vett igénybe, s csak január 7-én fejeződött be. Január 17-én Székesfehérvár és Fejér vármegye cs. kir. biztosává nevezték ki Gyulai Gaál Ede tolna megyei középbirtokost. O átszervezte a közigazgatást és erélyesen üldözte a forradalom híveit. Lakossághoz intézett felhívásának nyilvánvaló célja az ellenállás minél hamarabb történő megtörése volt: „A fejedelem (Ferenc József) iránti hűségemben és hazám iránti szeretetemben [...ja netalán felmerülő ellentörekvéseknek a fenyítő igazság súlya alá helyezésére mindig elegendő indokot fogok találni. Teljesítsék hű alattvalói kötelességüket, seregeijenek mindnyájan egy szívvel-lélekkel a trón körül! Oltalom a híveknek, bocsánat a megtérőknek, végveszély a pártütőknek. "

26 Molnár Jánosnak is igazolnia kellett magát korábbi politikai tevékenysége miatt. E célból a cs. kir. biztos 1849. március 5-én nyolc nappal meghosszabbította tartózkodási engedélyét. Mikor azután a káptalani helyettes 1849. április 4én kelt levelében Gaál Ede nyomására felszólította Molnárt, hogy „közérdekből" költözzön el Ráckevére káplánnak, akkor ő ezt (Pados Jánoshoz hasonlóan) hevesen elutasította. Arra hivatkozott, hogy a világi hatalomnak nincs joga az egyházi személyek elhelyezésébe beavatkozni, illetve hogy az egyházi törvények kift 27 hallgatás és ezt követő ítélet nélkül tiltják az egyházi személyek büntetését. Ennek ellenére természetesen kitiltották a város területéről.

28 Molnárnak tehát menekülnie kellett, s feltehetően ez érlelte meg benne a gondolatot, hogy jelentkezik a magyar hadsereg tábori lelkészei közé. Görgei Artúr tábornok, a magyar főhadsereg ideiglenes parancsnoka ki is nevezte 1849 tavaszán tábori lelkésznek, de akkor már jelentős fordulatot vettek a főhadszíntéren a hadi események. A honvédség áprilisi ellentámadása és győzelmei arra kényszerítették a cs. kir. hadvezetést, hogy erőiket kivonják a Dunántúlról. 1849. április 25-én reggel kiürítették Székesfehérvárt is, s ezzel együtt természetesen a császári közigazgatás is összeomlott. Kossuth április 26-án Fejér megye kormánybiztosává nevezte ki Batthyány István grófot, akinek feladata volt a megye törvényhatóságának rekonstruálása, a törvényes közigazgatás helyreállítása, „hogy ezen megye, bármely eventualitások között a törvény s alkotmány iránti tántoríthatatlan hűségben nemcsak megálljon, hanem egyszersmind hazánk szabadságnak egyik oszlopa is legyen ".

29 Ilyen körülmények között Molnár János is hazatért és Görgei Artúr tábornokhoz intézett, 1849. május 16-án kelt levelében tábori lelkészi szolgálata megkezdésének elhalasztását kérte. Mint írta, noha a kinevezésben „parányi érdemei" jutalmát látta, tekintettel arra, hogy Székesfehérváron és Fejér vármegyében is újoncoznak, helyben, ahol a nép bizalmát bírja, több hasznot hajthat hazájának, mint a seregben, „hol az egyetértés és lelkesedés úgyis otthonos". Molnár kérését Batthyány István kormánybiztos is támogatta, s végül is Görgei munka-