Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

tásáról beszélt. A nemzetőrségi törvény felolvasása, illetve a névsorolvasás után történt meg az ünnepélyes eskütétel.

18 A papság nemzetőri szolgálatra történő kötelezése, amelyet az összeíró bizottmányok a törvény előtti egyenlőség szellemében legtöbbször melegen pártoltak, már 1848. július 9-én kiváltotta a püspöki kar erélyes tiltakozását. Az egyházi vezetők az egyházi törvényeken túlmenően, amelyek tiltják a papság számára a fegyverviselést, azzal érveltek, hogy a lelkészek nemzetőri szolgálat esetén nem tudják hivatásukat lelkiismeretesen teljesíteni. Batthyány a kinevezett prímásnak, Hám Jánosnak címzett válaszában 1848. augusztus 3-án ígéretet tett ugyan a törvény módosítására, de arra csak azt követően került sor 1848. szeptember 14-én, hogy Jellacié főserege átkelt a Dráván.

19 Az a tény, hogy Molnár János Székesfehérváron az elsők között tette le az esküt, arra enged következtetni, hogy az érvényben lévő egyházi törvények ellenére sem akarta magát a nemzetőri szolgálat alól kivonni. A június 11-i eskütételről hiányzó nemzetőröknek, összesen 345 főnek, június 25-én kellett letenni az esküt, de olyanok is voltak, akik a megismételt eskütételen sem jelentek meg.

20 Az ifjú segédlelkész 1848. július 30-án, Székesfehérváron kelt levelében értesítette Farkas Ferenc káptalani helynököt, hogy belépett a székesfehérvári önkéntesek közé. Leszögezte, hogy a nemzetőrségről szóló 1848. évi XXII. tc. és a minisztérium rendelete „a honnak minden fiait különbség nélkül kötelezi" a szolgálatra, majd így folytatta: „A hon jelenleg veszélyben van; védelmére kiállni minden honfinak szent kötelessége. "

2I Kérte belvárosi kápláni állása fenntartását, illetve esetleges megcsonkulása esetére az egyházmegye gondoskodását. A konzervatív felfogású és az egyházi előírásokat szem előtt tartó káptalani helynök nem lelkesedett a gondolatért, hogy egyik káplánja fegyvert fogjon és ezáltal esetleg az irregularitás bűnébe essen. Lakonikusan csak annyit válaszolt Molnárnak és a hasonló cipőben járó Pados Jánosnak is, hogy az egyházi törvények ismeretét feltételezi róluk. Ez egyértelmű célzás volt arra, hogy esetleges fegyveres szolgálatukkal papi hivatásuk gyakorlására méltatlanná válnának.

22 Döntő elhatározásra Molnár ekkor még feltehetően nem szánta el magát, hiszen 1848. augusztus 21-én a megürült Székesfehérvár - felsővárosi plébániára történő áthelyezését sürgette ( minden eredmény nélkül).

23 Jellacic támadása drámai politikai helyzet kialakulásához vezetett Magyarországon. Az országgyűlés egy emberként sorakozott fel az ekkor már ügyvezető miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf mögé, aki e támogatást maga mögött tudva megtehette határozott lépéseit a horvát veszély elhárítására. Szeptember 13-án intézkedett a veszprémi tábor, egy Jellacic ellen bevethető haderő létrehozása érdekében. Ugyanezen a napon elrendelte a honvédtoborzás ismételt megkezdését, valamint a dunántúli megyék és városok tömeges népfelkelését.

24 Székesfehérvár város közgyűlése 1848. szeptember 15-én tanácskozott az általános népfelkelés megszervezéséről. 600 felfegyverzett nemzetőr mozgósítása mellett -König József főbíró javaslatára - a lakosság felvilágosítására is törekedtek: a közgyűlés határozatait falragaszok segítségével tették közzé. Molnár János belvárosi segédlelkész is ekkor kötelezte el magát visszavonhatatlanul a