Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

dikáció sikerét bizonyítja, hogy hamarosan nyomtatásban is megjelent. Aznap este^ráros díszkivilágítással ünnepelte meg az örömteli eseményeket. Ezt a prédikációt összehasonlítva más, korabeli prédikációkkal, kitűnik hogy nem egyedi esetről van szó, hanem arról, hogy a korabeli klerikusok többsége támogatta a Batthyány-kormányt a hatalom átvételében. Az okok rendkívül szerteágazóak. A katolikus egyházat szoros szálak fűzték az államhoz, s mivel az átalakulást sikerült törvényes keretek között tartani, a kormányhűség a ,jó király" iránti hűséggel fonódott össze. Nem véletlen, hogy Molnár János is kiemelte: a király dicsősége a nemzeté, s Szent Pállal együtt intette híveit: „[...] nincs hatalom, csak az Istentől; ami van, azt Isten rendelte. " (Róm. 13.1). A csend és a rend megóvása, a Batthyány-kormány melletti kiállás e napok prédikációinak leggyakoribb témája. A vagyon-, és személy elleni támadás, ,,a közcsendnek felzavarása" a józanul értelmezett szabadság határain kívül esik - intette híveit Molnár Jánoshoz hasonlóan Szabó Richárd (kiskun) dorozsmai káplán.

14 Általános gyakorlat az is, hogy az egyháziak szinte megfelezik prédikációik mondanivalóját a vallási-erkölcsi és a napi-politikai tennivalók között. A Batthyánykormány támogatása mellett döntöttek a katolikus püspökök is, hiszen az országban mutatkozó nyugtalanság elfojtását, a papság anyagi helyzetének rendezését csak a központi hatalommal együtt látták biztosíthatónak. Jellemző, hogy amikor 1848 májusában Pesten a radikálisok egyre élesebben bírálták a kormány politikáját, akkor (1848. május 13-án) a püspöki kar olyan konzervatív tagja is határozottan kiállt a kormány mellett, mint Fogarassy Mihály címzetes skodari püspök.

15 Ez az állásfoglalás természetesen nem csak a katolikusokra voltjellemző. Hasonló tartalmú prédikációk hangzottak el pl. a református templomokban is. Könyves Tóth Mihály debreceni református lelkész ugyanazon a napon, mint Molnár (március 26-án), szintén arra intette híveit, hogy legyenek engedelmesek és őrizzék meg a rendet, a csendet, a „személy-, és vagyonbátorságot. "

I6 Molnár Jánoshoz hasonlóan ugyancsak átokkal fenyegette meg netalán renitens híveit e nevezetes márciusi napon Egri Szabó Menyhért református segédlelkész Kecskeméten: „Atok tehát - még egyszer mondom - átok arra, ki különösen ez átalakulási korszakban rendetlenkedni, meglevő, vagy ezután hozandó törvények ellenére, fejetlenkedni, s új vagy régi felsőség ellen pártot ütni merészkednék i-i "

l7 Molnár János tehát nem egyéni úton járt, amikor Székesfehérvár polgáraival és lelkész társaival együtt üdvözölte a polgári átalakulást. Az oly gyakran említett nemzeti egység azonban a felhívások ellenére hamar felbomlott. Székesfehérváron - több magyarországi városhoz hasonlóan - zsidóellenes megmozdulásokra került sor, s a zsidóság városból történő kiűzését kimondó április 5-i határozatot csak Pulszky Ferenc kormánybiztos, a katonaság és a helyi nemzetőrség fellépésével sikerült visszavonatni. A székesfehérvári nemzetőrök között ott találjuk Molnár Jánost is, aki 1024 társával együtt 1848. június 11-én a Vásár téren tette le az esküt. Az ünnepély szentmisével kezdődött, majd Haáder Pál polgármester a nemzetőrség hiva-