Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

A városban így jelentős erők követelték a zsidóság számára 1840-ben törvényben biztosított jogok megnyirbálását. Ugyanakkor a város polgársága következetesen fellépett a kormány központosító törekvéseivel szemben és az 1840-es években a liberális ellenzéket támogatta olyan alapvető fontosságú kérdésekben, mint a közteherviselés, illetve a szabad királyi városok rendezésének ügye. Jelentős számú gazdasági és kulturális egyesület tevékenykedett a városban, így többek között a Székesfehérvári Kaszinó és a Fejér Megyei Olvasó Társaság. Utóbbi egyesület tagjai között olyan országosan ismertté vált személyeket találhatunk, mint Madarász László és Madarász József. 1847-^8 fordulóján a gazdasági válság Székesfehérváron is éreztette a hatását: a gabonaárak emelkedtek, s a város vezetése kénytelen volt a lakosság ellátása érdekében beavatkozni a gazdasági folyamatokba. A politizáló közvélemény figyelme ugyanakkor Pozsony, majd 1848 márciusában Pest felé fordult.

10 A pesti forradalom eseményeinek részleteit Hamvasy Imre főpénztárnok és Boross Mihály - mindketten a pesti forradalom szemtanúi - népgyűlés keretében ismertették Székesfehérvár lakosságával 1848. március 16-án. Az összegyűlt tömeg az események ismertetésén túl meghallgatta a 12 pontot, elhangzott a Nemzeti dal, és Hamvasy javaslatára döntöttek a nemzetőrség felállításáról is. Vidéken elsőként itt kezdődött el a nemzetőrség megszervezése. Március 20-án értesült a lakosság Batthyány Lajos gróf miniszterelnöki kinevezéséről, valamint a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés kimondását és az úrbéri szolgáltatások eltörlését kimondó törvényjavaslatok országgyűlési elfogadásáról. A lelkesedés határtalan volt. Több ezren vettek részt azon a népgyűlésen, amelyek az elfogadott törvényjavaslatok szellemének megfelelően az országgyűlési követeket felszólította, nyilvánítsák ki, hogy ők a nép képviselői, s ennek megfelelően a nép kell, hogy utasítsa őket." A békésen lezajlott átalakulás örömére 1848. március 26-án a székesfehérvári székesegyházban hálaadó szentmisét mutattak be. A prédikációt Molnár János székesfehérvár-belvárosi káplán tartotta. Mottóját Lukács evangéliumából merítette: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik, " (Lukács, 11.17). Mondanivalójának középpontjába az összefogást állította. Mint mondta, az „első viszony anyaszentegyházunkhoz", a másik „édes hazánkhoz" csatol, s e két viszonylatban egyaránt egyetértésre van szükség. Ami az elsőt illeti, emlékeztetett rá, hogy mind Jézus, mind Pál apostol imádkoztak a keresztény hívek egyességéért. A pártoskodókat, az egység megbontóit pedig kárhozat sújtja. Magyarország vonatkozásában a közrend megóvásának, a nemzeti egység fenntartásának és az újonnan megalakuló kormány támogatásának fontosságát hangsúlyozta. „Egyesüljünk a csend és béke fenntartására [...] Egyesüljünk nemzetünk dicsőségének fenntartására [...] Egyesüljünk jelen kormányunk iránti bizalom fenntartására" - hangoztatta többek között hallgatósága előtt.

12 Összegzése pedig így hangzott: „Százados óhajtása a magyarnak, hogy egész magyar legyen az ő kormánya: oh mert csak magyar értheti meg a magyar észnek gondolatát, mert csak magyar értheti meg a magyar szívnek dobbanását! És íme most magyar a mi kormányunk, bízzunk azért benne! "^ Az elhangzott pré-