Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

49-ben. Egy darabig apja politikai pályáját követte, ám ő nem liberális, hanem egyértelműen konzervatív politikussá vált. Az 1843/44-es országgyűlésen volt először követ, majd pedig - apjával szemben inkább nagybátyja, Pongrác képe lebeghetett előtte - az 1846 őszén létrejött Konzervatív Párt egyik vezéralakja lett, ő írta az egyik pártalapítást elősegítő értelmező elaborátumot. Müveit, tanult ember volt, több nyelven beszélt, írt, olvasott, közismert volt például az a szoká­sa, hogy bensőséges barátaival klasszikus latin nyelven levelezett. A forradalom, s főleg Kossuth nézeteivel nem tudott megbarátkozni, az utolsó rendi gyűlésről vármegyéje - mint Baranya megye egyik, 1847-ben megválasztott országgyűlési követét - március 19-én hazahívta, időközben ugyanis az addig konzervatívnak számító megye politikai közhangulata radikalizálódott. Somssich Pál beállt a nemzetőrségbe, ám onnan korán távozott: már kora nyáron hazatért somogyi simonfai birtokára. Itt főleg vadászattal foglalkozott, ám már a nyáron tovább kellett állnia, ugyanis állandóan feljelentette valaki őt; mint a Kozervatív Párt egyik vezérét, forradalom ellenesnek bélyegezték. Simonfáról a bácskai rokonsághoz, vélhetően húga, Mária férjéhez, Latinovits Lajoshoz ment rövid időre. Muszáj is volt távoznia, mert már fegyve­res csoportok vadásztak rá. A Latinovits-család mellett nagynénjénél, Sisikovics Józsefnénél tartózkodott. Az 1850-es évekbeli nyílt császári abszolutizmussal nem tudott azonosulni, titkos röpiratokban hívta fel honfitársai figyelmét Bécs tevékenységére. Politikai pályája az 1850-es évek vége felé kezdett újra felívelni, előtte - az 1850-es években - csak néhány titkos írásával hívta fel magára a fi­gyelmet. Meghatározó szerepet játszott a Deák-csoportban az 1865-67-es dualis­ta államszerkezetet előkészítő és létrehozó tárgyalásokon, a kiegyezési törvény létrehozása után pedig ő lett a birodalmi delegációs parlament elnöke. Kormány­zati tisztséget is akartak neki juttatni, ám attól elzárkózott az amúgy roppant sze­rény ember. Elete alkonyán felsőházi taggá választották. Somogy megye nagyon sokat köszönhet Somssich Pálnak, számos közintézmény létrehozásának felkaro­lása, támogatása kapcsolódik a nevéhez, a Somssich Pál Gimnázium, a várme­gyei könyvtár, stb. Mivel pályája főleg az országos, s csak kisebb részben kap­csolódott a megyéhez, így birtokgazdálkodást nem igazából folytatott. Örökség­képpen - még apja életében - megkapta a simonfai 1708 holdas birtokot, illetve övé lett a nagybajomi birtokokból 1581 holdnyi terület is, vagyis az ottani földek kétharmada. Ám gyakori távolléte, politikai tevékenysége főleg Budapestre szólí­totta, szinte állandó jelleggel ott élt, s csak ritkán tudta meglátogatni somogyi földjeit. így nem véletlen, hogy unokatestvérének átengedte a megyében lévő birtokainak kezelési jogát, vélhetően ez az átengedés bérleti jogviszonyt jelen­tett. Ő maga meglehetősen későn házasodott, gyerekeket már nem nemzett, így földjei halála után visszakerültek a köznemesi ág tagjaihoz. 54 Somssich Pál apja, Miklós és nagybátyja, Pongrác is visszavonultan élte meg az 1848 márciusa utáni időket. Miklós (aki ekkor 64-65 éves volt) számára külön sorscsapás volt, hogy szeptemberben a horvát csapatok átvonultak Somogy megyén, s kitűnő szállást találtak maguknak néhány jelesebb uradalmi központ­ban, így többek között Sárdra is beszállásoltak magukat, ahol néhány száz marhát

Next

/
Thumbnails
Contents