Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

valamilyen testvéri viszályt. Az biztosnak tűnik, hogy József, aki Sárdot birtokolta, óriási presztízsfblénybe került az ennél jóval kisebb nevű csertöi-kadarkúti földeket öröklő Antallal szemben. Ennek oka az volt, hogy a Somssich-név eddigre összeforrt már Sárddal, az uradalommal, a sárdi házzal, a reprezentációval, s nem utolsósorban a relatív gazdagsággal. A harmadik generáció: a família halalma csúcsán 1. Az idősebb grófi ág A második generáció birtokainak 1780-as megosztásával a család korábbi egységes földrendszere is megszűnt létezni. Mivel Somssich Antal és József nagyjából egyidőben születtek és nem sokkal egymás után haltak meg, így gyermekeik között sem volt lényegi korkülönbség, nagyjából egy generációba tartoztak. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az Antal és József-féle ágak szétválása a családtagok számára különböző típusú és gyorsaságú karriermintákat indított el, s ebben már jelentős különbségek voltak. Mindenesetre le kell szögeznünk, hogy a család a két testvér földmegosztásával két részre szakadt, s bár kapcsolataik néha nagyon szorossá váltak, mégis jelentős különbségek kezdtek kirajzolódni a két ág között.

27 Somssich Antalnak három gyermeke volt: Konstanca, János (1784-1861) és József (meghalt 1860-ban). Somssich János 1784-ben született, s elég hosszú életű lévén 1861-ben halt meg. János a nagykorúságot 1808-ban érte el. Katonaként kezdte, amire a napóleoni háborúk kiváló lehetőséget biztosítottak. Fantasztikus karriert futott be, amit két tényező is világosan bizonyít. Mint említettük, csak 1808-ban lett nagykorú, ám 1812-ben már bárói címet szerzett, alig fél évvel később, 1813-ban pedig már grófi címet érdemelt ki. Hogy ezt minek köszönhette, azt pontosan nem lehet tudni, ám talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy valamifajta katonai érdemnek köszönhette. Az biztos, hogy hadseregben császári-királyi dzsidás századosi rangot ért el. A karrier másik szála egy kiváló házasság lett: a Csehországban élő, ott régi birtokos család, a báró Sternberg család Lujza nevű lányát vette feleségül. Az 1810-es évek elején tehát létrejött a família ún. fiatalabb grófi ága. Mindez azt is jelentette, hogy Somssich János elköltözött Somogyból, s vélhetően Csehországban élt. Hogy az 1810-es években a családi fészek Prágában volt, az biztos, hiszen tudjuk, hogy gyermekei közül mindkét fia ott született: Adolf (1808-1869) és János (1809-1859). Vagyis a somogyi birtokok mellett új lakóhely is létrejött. A csehországi sternbergi lakóhely is megmaradt a későbbiekben, hiszen a gróf leszármazottainak kapcsán születési helyként többször előfordul a forrásokban ez a település. Somssich János örökölt somogyi birtoka sem volt csekély: mint már említettük, 14 005 hold maradt rá és öccsére. Somssich József volt János testvére, öccse. Sajnos alig tudunk róla valamit, vélhetően ő is katonaként kezdte pályafutását, ebben a korban ez viszonylag nagy divat volt, az biztos, hogy a birodalmi hadseregben huszár főhadnagyi cí-