Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

A földszerzés másik lehetősége az előzőnél jóval bonyolultabb. A 17-18. század fordulóján Somogy megye területén három olyan óriásbirtok is volt, amelynek korábbi tulajdonosai lassan-lassan elhaláloztak, viszont oldalágon rengeteg örököse maradt a földeknek. Mivel ezeket a birtokokat a hatalmas létszámú örökös miatt elsődlegesen osztatlanul kellett kezelni, így a megnevezés is ebből fakad: a kihaló család nevéről „hagyaték"-nak aposztrofálták. Három ilyen uradalom volt: a Koroknyay, a Perneszy- és a Somlyay-Faiszy-féle hagyaték.

7 Mivel a nagyszámú örökös a legtöbb esetben hamar meg akart szabadulni földjeitől, így mindig könnyen és olcsón lehetett földet szerezni, ugyanakkor veszélyes is volt a földszerzésnek ezen formája, mert mindig előkerülhetett egy újabb, nagyon távol élő örökös, aki lehet hogy érvényesíteni akarta jogait. A Somssich-család a Somlyay-Faiszy- és a Koroknyay-hagyatékból tudott jelentősebb szeletet kihasítani magának, ám mindjárt hozzá kell tennünk, hogy Somssich nem rokonság kötelék révén kapcsolódott bele a vármegye közéletét és a nemesi közgondolkodást is meghatározó, néha nagyon eldurvuló vitákba, hanem vásárlásokkal, bérletekkel próbálkozott vagyonát növelni. Somssich Antal kétszer házasodott. Első felesége lukafalvi Zárka Apollónia volt, a házasság 1729-ben történt. Feleségétől csak Rozália nevű lánya született. Mivel a Zarka-család részben somogyi illetékességű família volt, így elképzelhető, hogy ez fordította Somssich-család figyelmét Somogy megye irányába. Tudjuk azt is, hogy első felesége viszonylag fiatalon, már öt évvel a házasság után, 1734-ben meghalt. Ez a haláleseti időpont segít behatárolni Somssich Zalán túli tevékenységének időpontját, megerősítve korábbi feltételezésünket, hiszen tudjuk, hogy Somssich ekkor még nem lakott Somogyban, s mivel felesége a muraközi Dekanocz nevű településen halt meg, így vélhetően ez lehetett ekkor még a család „ősi lakhelye".

8 Második, felesége már egy igencsak jó házasság volt, hiszen a hozzá hasonlóan vármegyei jegyzőként induló, később országgyűlési követté választott, majd pedig szeptemvirré váló Niczky György leányát vehette feleségül 1741-ben. A Niczky-család ekkortájt szerezte meg a berzencei uradalmat, a család legnagyobb befolyású embere majd György fia Kristóf lesz, aki országbíró lett, s mellette grófi címet szerzett, s ez mindenképpen jó rokonságot jelentett a köznemes Somssich Antalnak. Második feleségétől, Niczky Borbálától aztán valóságos gyermekáldás zúdult rá: négy fiú és három lány látta meg a napvilágot. Somssich Antal eddigre érett, meglett férfiú lehetett már, hiszen 1741 körül születhetett első fia, s az utolsó fiú születésénél már csaknem 50 éves volt az ekkori udvari referendárius. Felesége Sárdon halt meg 1765-ben, ott is temették el a templom alatt lévő családi kriptában.

9 . Somssich Antal 80 évesen, 1779-ben halt meg, s eddigre már igencsak vagyonos embernek számított. Mintegy 20 000 holdas birtokot szerzett, jelentős megyei és udvari tisztségeket tölthetett be életében, s 1777-es testamentuma is arról árulkodik, hogy volt mit ingatlanokban és ingóságban gyermekeire hagyományozni. Testált utódaira jelentős mennyiségű ezüstöt, hintót, lovakat, bajai házat, s nem utolsósorban adományozott az egyháznak (a saját költségén épített sárdi templomnak) jó néhány kegytárgyat, s nem utolsósorban némi pénzt, amit