Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Emlékezés, emlékezet... - Fleisz János: Konvergencia és divergencia a magyar szabadságmozgalmak eszmerendszerében
Fleisz János Konvergencia és divergencia a magyar és a román 1848-49-es szabadságmozgalmak eszmerendszerében jLj leadásunkban néhány egyszerűnek tűnő, de valójában bonyolult és esetenként szövevényes kérdésre keressük a választ. Általában az események ismertek, azonban az eszmei, ideológiai háttér kevésbé. Érvényes megállapítás ez mind a magyar, mind a román nemzeti mozgalmak vetületében, annál inkább, mivel ezek gyakran érintkezésbe kerültek egymással. Elemzésünkben erre szeretnénk kitérni. Azt rögtön ki kell hangsúlyozni, hogy kevés olyan esemény volt a román és a magyar nép történetében, amely ennyire szembeállította a történészeket és ennyire eltérő következtetések megfogalmazására adjon alkalmat. Mielőtt rátérnénk diskurzusunkra, néhány dolgot pontosítani kell. Először is a kérdéskört főleg Erdély és Magyarország vonatkozásában tárgyaljuk, mivel valódi kontaktus itt jött létre. (Ismeretes, hogy Moldvában egy rövid megmozdulás volt mindössze, míg Havasalföldön a török beavatkozás viszonylag gyorsan elfojtotta áz ottani mozgalmat.) Másodszor igyekszünk nyomon követni az eszmei vonulatokat összekötő, illetve elválasztó vonalakat, amelyek végső soron nagyban meghatározták az események menetét is. Ehhez elsősorban a román eszmei irányzatok bemutatása által próbálunk eljutni. 1848 forradalmai a legjelentősebb változást éppen Közép-Kelet-Európában érték el. Ha az akkor kialakult helyzetet tárgyaljuk, kiemelhetjük, hogy a forradalom egy túlnyomóan mezőgazdasági jellegű birodalomban ment végbe, így egyetlen ellenállhatatlan mozgató ereje lényegében a parasztok azon követelése volt, hogy mentesüljenek a robot és más feudális kötelezettségek alól. 1 Magyarországon a polgári átalakulást siettető törekvések a reformkorban indultak meg és 1848-ban teljesedtek ki. A nyugathoz képest tapasztalható időbeli megkésettség a román országokban még jelentősebb volt, mivel ott a kapitalista politikai és társadalmi rend létrehozására nem voltak meg sem az objektív, sem a szubjektív feltételek. Ilyen körülmények mellett a forradalmi eszmék között is tapasztalható némi fáziseltérés, azonban az események gyors menete ezt lecsökkentette.
