Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Németb Ildikó: 1848 a soproni krónikák tükrében

vonult ki. A cenki magaslatnál azonban egy kis közjáték zavarta meg a „sereget". Az úgynevezett Schindergrabenben egy üres szekér jött szembe, melyet egy 15 év körüli fiú hajtott. Felszólították, hogy álljon meg, ő azonban a megijedve menekülni akart. Utánalőttek, mivel kémet sejtettek benne. Mire a helyzet tisztázódott sokan már elmenekültek, azt hitték a lövésekről, hogy az ellenség támad. Akik maradtak, illetve az elől haladók, akik nem vették észre a történteket, tovább mentek. Őket azonban a horvátok Lövőnél néhány ágyúlövéssel megfutamították. Bruckner így ír az esetről: „Október 8-án este hét órakor 2000 ember vonult ki Sopronból, aki csak elbírta a fegyvert. Zenekarral masíroztak ki, valamennyien fel voltak aljzva a bortól, majdnem mindegyiküknél volt egy boroskulacs. Tovább ment a menet, amikor a Schindergrab énhez értek, szembejött velük egy szekér, megállították, de az a mezőn keresztük menekült, azt hitte, magukkal akarják vinni, és a soproniak azt hitték, hogy a kocsin ülő egy kém, mert továbbhajtott. Azonnal utánalőttek, talán 50 lövést, a hátul menetelők azt hitték, hogy már az ellenség lő. Éjjel 11-12 óra körül [...J a nagy része rögtön visszafordult Sopronba, majdnem 1/4, de 3/4-e a soproni nemzetőröknek eljutott Lövőre, hogy a horvátokat ott feltartsa és elfogja. [...] A soproniak megtámadták a horvátokat kis fegyverekkel, de a horvátok azonnal ágyukkal lőttek ránk, de nekünk nem voltak fegyvereink csak kis lőfegyvereink 11-től 1 óráig visszatértünk [...]" - végül a magyar sereg kiverte a horvátokat az országból.

29 Michel sokkal gúnyosabban tudósít a megfutamodásról: „[...] rálőttek, de szerencsére nem sebesítették meg, azt hitték, kémet fogtak, erre a lövöldözésre nagy zavarodás támadt, sokan nem tudták, miért lőttek, azt hitték, támad az ellenség és megszöktek és kora reggel megállás nélkül értek haza. Szívszorító jelenet volt [...] a nők és gyerekek szomorú könnyeket hullattak, a 300 ember, aki a lövésből mit sem hallott, mert már előbbre tartottak, eljutott Lövőig, és a velük együtt lévő 150 Ernő ezredbeli gyalogossal megtámadta a horvátokat, de ágyulövésekkel fogadták őket, ezért a mi embereinknek menekülniük kellett. Sokan akik ott voltak azt mondták, hogy a jó horvátok úgy játszottak velünk mint a mészáros kutyája a mopszlival. "

30 A Geiger-féle változat így hangzik: „Komoly látvány volt, ahogy 8 kompánia nemzetőr, több mint 1600 fővel és 150 Ernő ezredbeli gyalogossal este 8 órakor hatalmas ujjongás közepette zeneszóval és fegyvereik durrogtatásával kivonult a városból. Bár arról volt szó, hogy Nagycenken éjszakáznak és kora reggel menetelnek tovább a népfelkelőkkel Kövesdre, de másképp történt. Amikor megérkeztünk Nagycenkre, megtudtuk, hogy az ellenség nem olyan kis számú, mint ahogy mondták, hanem mintegy 20 000 emberből áll, és hogy még az éjjel Kövesdre kell vonulnunk, csak ekkor nyílt ki a szemünk, és mivel túl kevesen voltunk az ellenséggel szemben, nem akartunk éjjel tovább menni. Mivel azonban néhány egység a gyalogsággal együtt már előbbre járt, mi is úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk. Amikor azonban a cenki magaslatra értünk, és az ellenség hatalmas tüzeit megláttuk és az ellenséges őrszemeket a mezőn át vágtatni láttuk, sokaknak inukba szállt a bátorságuk. És mivel láttuk, hogy csak a vágóhídra visznek minket, sokan vissza akartak fordulni, és Nagycenkre visszamenni, hogy ott éjszakázzanak és korán a