Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Németb Ildikó: 1848 a soproni krónikák tükrében

népfelkelőkkel együtt [...] az ellenség ellen vonulni. [...] De hirtelen, amikor elértük a Schindgrabent, egyik lövés hangzott a másik után, több mint 20 lövés, mindenki azt hitte, hogy ellenséges előőrsökkel akadtunk össze, és Nagycenk felé menekültek. Valójában parancsnokunk megbocsájihatatlan hibája volt, hogy egy ilyen kis számú csapatot az éj sötétjében a túlerőben lévő ellenség felé vezetett. [...] sokan még ezen az éjszakán hazajöttek, és mindent elmeséltek, amin az emberek úgy felháborodtak, hogy agyon is ütötték volna a parancsnokot [...] Ezek a lövések azonban a mi előbbre tartó csapatainktól származtak, mivel egy szekér jött onnan és meg akarták állítani de nem állt meg, ezért azt hitték, kém és utána lőttek az éjszakában. Ezt nem tudhatták a hátul jövők, mivel a csapatok szétszórtan mentek. Azok akik előbbre voltak, elmentek ezen az éjjelen Kövesdig, ahova hajnali 2 órakor érkeztek. A többiek közül, akik Nagycenkre visszamentek, bár többen követték őket reggel oda a népfelkelőkkel együtt, ahol az ellenséget 10 óra körül Lövőnél más csapatokkal együtt megtámadták. A mi nemzetőrségünkből mintegy 100 ember volt ott [...] kímélet volt az ellenség részéről, mert magasan az emberek feje fölé lőttek. Amikor azonban két ágyút is elsütöttek, amelyek kartácsgolyókkal voltak töltve, és ezek csövét az emberekre irányították, mindenki elkezdett futni, azokkal együtt, akik már az előző éjjel elfutottak, és néhányan csak két nap múlva jöttek vissza. "

31 1848 utolsó jelentősebb soproni eseménye, amit ki szeretnék emelni, a december 16-i osztrák bevonulás. Szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le Michel és Geiger is, hogyan lépték át az osztrák seregek a magyar határt. A több irányból érkező csapatok Pordánynál egyesültek, és lassan vonultak Sopron felé. „December 16-án reggel tíz órakor a császáriak a bécsi kapunál békésen bevonultak a városba. A parancsnok az erdélyi Horváth ezredes volt" -írja Michel János.

32 Geiger Márton sokkal részletesebben tudósít: „11 órakor küldöttség ment ki, hogy a parancsnokkal, Horváth ezredessel beszéljen, és mivel a császáriak egy fehér zászlót tartottak amelynek egyik oldalára magyarul volt felírva: Éljen a király! a másikra pedig: Védelem a hűségeseknek!, és azt mondták nem mint ellenségek jönnek, hanem a nyilvános nyugalmat és biztonságot akarják helyreállítani az országban, így megnyitották nekik a kapukat és déli 12 órakor bevonultak a városba. [...] Csak a horvátok nem örültek annak, hogy nem fosztogathatnak, és az elöljáróiknak épp elég dolguk volt velük, hogy visszatartsák őket ettől. "

33 Minderről Bruckner Gottlieb a szemtanú hitelességével sokkal élethűbb képet fest. „En Bruckner Gottlieb, Neustiftgasse 9, 6 horvátot szállásoltam el, a rosszabbakból is a lehető legrosszabbakat. Feltörték a ládámat és kiraboltak, az én katonáim, akiknek szállást adtam, sok mindent elloptak és az én öreg édesanyámhoz, egy 77 éves öregasszonyhoz aki a hátsó szobában lakik betörtek feltörték a ládát és kirabolták őt. O bebújt az ágy alá. En kiszaladok az utcára és zajt csapok, a szomszédaim segítségemre sietnek, különben az egész szobát kipakolták volna. Elmentem a tiszthez panaszt tenni, de ott is kiosztottak: - te Kossuth kutya, vegyék csak el mindenedet. "

34