Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gergely Anna: A székesfehérvári zsidók

A mintegy 70 családot

41 érintő zsidó közösség a környező falvakba menekült. A székesfehérvári zsidók kiűzésére vonatkozóan két forrással rendelkezünk ezideig. Pulszky Ferenc visszaemlékezéseiben

42 részletesen beszámol az eseményekről, ugyanis kormánybiztosi kinevezéssel a városba érkezett, hogy a további rendbontást és az esetlegesen a pozsonyi eseményekhez hasonló atrocitásokat megelőzze. Másik forrásunk Boross Mihály 1861-ben megjelent visszaemlékezése,

43 mely szinte teljes egészében Pulszky Eletem és korom c. művének parafrázisa. Mindkét mű tehát irodalmi vonatkozásai miatt, keletkezésének idejét is figyelembe véve, további levéltári forrásokkal való kiegészítést igényelne. Sajnos, azonban a levéltári adatok nagy része megsemmisült. Maga Pulszky Ferenc írja könyvében, hogy az április 5-én tartott népgyűlés határozatát megsemmisítette „ hogy e végzés ne szennyezze be a jegyzőkönyvet, azt ünnepélyesen saját kezeimmel a jegyzőkönyvből kitéptem ",

44 A város történetét feldolgozó Lauschmann Gyula e korszakra vonatkozó műve szintén az említett forrásokat használja fel, kiegészítve azokat a szóbeli adatokkal.

45 A fehérvári zsidók kiűzését, majd visszatelepülését valamennyi történeti munka tárgyalja, jórészt Pulszky visszaemlékezéseire hivatkozva, illetve Boross leírását idézve.

46 Pulszky már az 1847/48-as országgyűlést megelőzően foglalkozott a Pesti Hírlap hasábjain

47 a zsidóüggyel; a polgárság soha helyre nem igazított zsidógyűlöletének társadalmi összefüggésével, jogi orvoslásának lehetőségével. A Székesfehérvárott tartott április 5-i népgyűlést követően Pulszky maga mellé rendelve a móri lovasság egy századát megüzente a polgármesternek, hogy másnap érkezik, s „ hogy huszár helyett hóhér ül a bakon, s hogy én retteneteset forralok az agyamban, olyanokat, minőket Franciaországban a konvent biztosai elkövettek, Fehérvár könnyen Lyon sorsára juthat. "

48 Pulszky üzenetével nemcsak a diplomácia és a lélektan eszközeivel akarta a népgyűlési határozatot megsemmisíteni, hanem arról volt szó elsősorban, hogy a forradalom vívmányait, tekintélyét látta veszélyeztetve.

49 Ezért kormánybiztosi tekintélyét latba vetve szándékozta az ügyet megoldani. A városi tanács ugyanis a kormány rendeletét, mely a zsidók visszahívását adta parancsba, a nép akaratára való hivatkozással határozottan visszautasította. Pulszky a városba érkezvén a megyeházán szállt meg és hozzálátott az ügy kivizsgálásához, majd újabb népgyűlést hivatott össze. A legbefolyásosabb polgároknak pedig megüzente, hogy a „közrend bizottság nem tűrheti az engedelmesség megtagadását, s hogy a legszigorúbb eszközöktől sem riad vissza, ha a holnapi népgyűlés nem semmisíti meg minden ellentmondás nélkül az alábbi népgyűlés határozatát, s vissza nem hívja a zsidókat. "

50 Ezt követően magához rendelte hosszas várakoztatás után a zsidók kiűzését kezdeményező fehérvári polgárt: „ Végre 10 órakor magamhoz behívattam a már türelméből kifogyott főizgatót, valóságos német nyárspolgárt, ki ma talán évek óta először mulasztotta el rendszeres vacsoraóráját. Ennek szárazon meg-