Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gergely Anna: A székesfehérvári zsidók

A hitközség elöljárósága 1847. május 18-án kelt határozata értelmében a közgyűlés elfogadta egy zsinagóga építését és megkezdődött az új templom építési tervének kidolgozása, a pénz összegyűjése.

36 A templom építését, a hitközség életét azonban megzavarták az 1848 márciusában, áprilisában bekövetkező események. Az imaház építésének kérdése lekerült napirendről, átmenetileg szünetelt. Az 1847 novemberétől 1848 márciusáig ülésező diéta ismét a városok rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A leghevesebb vita a zsidók letelepedési joga és a választási jog megadása körül bontakozott ki. Az 1848. január 21-i alsótábla javaslata alapján valláskülönbség nélkül, vagyoni cenzushoz kötve kívánták megadni a zsidók polgárjogát. Azonban a városok - a már említett érvek alapján - ezt hevesen ellenezték. Amikor Bohus János, Arad vármegye követe azt indítványozta, hogy a zsidók teljes polgárjogot nyerjenek, Pozsony utcáin heves zsidó ellenes zavargások törtek ki. A kormány, hogy elejét vegye az atrocitásoknak az 1848. évi XX. tc.-ben leszögezi, hogy „a törvényesen bevett vallásfelekezetek közt egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. "

37 A zsidó vallás recipiálásáért harcolók tehát ismét csalatkoztak reményeikben, hiába interpellált Bónis Samu képviselő: „Nem lehetek azokkal egy véleményen, akik az ingerültséget veszik tekintetbe, a törvényhozást apró utcai demonstrációk nem vezethetik, hanem csak az elv és az igazság; a rendetlenkedés hőseit meg kell büntetni, nem pedig annyira megtisztelni, hogy miattok az igazság szempontjai elmellőztessenek. "

38 Az országgyűlés tehát a már elfogadott törvényt megváltoztatta a zsidóellenes zavargások hatására, mely nemhogy elejét vette volna az újabb antiszemita megnyilvánulásoknak, hanem tovább növelte a zsidókkal szembeni ingerültséget. A liberális értelmiség egyértelműen elutasította a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemével ellenkező álláspontot. A gazdag publicisztikából Táncsics Mihálynak a XX. törvénycikkel kapcsolatos gondolatait idézzük: „Istenem, mennyi bajt elhárítottak volna a törvényhozók, ha e két szócskát kihagyták volna „törvényesen bevett". Ha e szó nem volna kitéve, azon szomorú esetek nem mocskolták volna be históriánkat, hogy sok helyen minden igaz ok nélkül a szerencsétlen zsidó vallású embertársainkat megtámadják, kirabolják, öldössék. "

39 A februári események március 19-én megismétlődtek Pozsonyban, de most már sokkal hevesebb módon. A zsidók kiűzését követelő megnyilvánulásokra került sor az ország számos városában: március 27-én Pécsett, majd Balassagyarmaton, Egerben, Esztergomban, Győrben, Sopronban, Nagykanizsán, Vágújhelyen űzték ki a zsidókat. Ez utóbbi helyen a zsidó iskolát porig rombolták. Április 19-én Pesten falragaszok jelentek meg, mely a népgyűlés határozata alapján követelte a 1. házbérek elengedését; 2. javítsák a munkások helyzetét; 3. a zsidók űzessenek ki az országból; 4 zsidók ne lehessenek nemzetőrök.

40 Székesfehérvárott 1848. április 2-ra hívtak össze népgyűlést, mely petíciót intézett a városi tanácshoz. Követelték, hogy a zsidók csukják be a boltjaikat és a várost három nap alatt hagyják el véglegesen.