Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Gergely Anna: A székesfehérvári zsidók
Az 1840. évi XXIX. tc. végrehajtására hivatkozik a magisztrátus, mikor a „Kebelbéli Kalmár Társaság" kérését elutasítja, amely a zsidók városba való betelepedésének megszüntetését szorgalmazta. 22 1841-ben Trenczer Márton izraelita szabó kérvényezte, hogy mesterségének címtábláját üzlete fölé kihelyezhesse. A tanács azzal utasította el a kérelmezőt, hogy „E Városban mindez ideig Zsidó Mester ember nem lévén, s 'ennek bejövetele által kifüggesztett czímere miatt a nép között nyugtalanság támadván, a ezekeknek e tárgyban legfelsőbb helyre terjesztett folyamodványra leendő kegyelmes válasz beérkeztéig azon czím kifüggesztése meg nem engedtetik. " 23 (Kiemelés tőlem - G.A.) Az 1843/44-es országgyűlésre a városi követi utasítás pedig egyértelműen megfogalmazta a zsidók céhekből való kirekesztésének valódi okát. „A Sido Valláson lévők minden céhbeli megszorítások nélkül mesterségre jogosítatván velők a többi Mesteremberek mint céhbeli rend által többfelől korlátoltak, a versenyzést ki nem állhatnák és eképp ezen osztály okvetlen hanyatlásnak indulna. " A követi utasítás a királyi városok egységes fellépését tartja szükségesnek, valamint azt, hogy a 3 évi tanulmányi idő, vándorlás, mesterremek elkészítése legyen kötelező a zsidó iparűzők számára is. 24 (Kiemelés tőlem- G.A.) Panaszt tettek a vásáros zsidók ellen 1843-ban a városi tanácsnál, ugyanis a városban vasárnapokon kívül is szeszesitalt árultak. A magisztrátus rendelete folytán a boltokat bezáratták és a szabályokat megszegőket fejenként 10 ezüst forint fizetésére kötelezték. 25 Az 1843/44 évi országgyűlésen tárgyalásra kerülő zsidóügy több kérdést is érintett. Az 1843. október 10-én a városi reform vitájának keretében a kerületi ülés tárgyalta a zsidók polgárjogának kérdését. A zsidók városi polgárjogát támogató 26 megye közé tartozott Fejér megye két követe is, akik a megyétől kapott „anyautasításnak" megfelelően a zsidók városi polgárjogát vagyoni cenzushoz kötötték. Ugyanakkor az emancipáció nyílt ellenfelei - 12 vármegye és a városok egy része - a legkülönfélébb feltételeket szabták az alkotmányosság sáncai mögé bejutni igyekvő zsidósággal szemben. A főrendeknek átküldendő üzenet megszabásakor, 1844 februárjában a megyék többsége a kerületi tábla javaslata ellen foglalt állást. Fejér megye követei is, a városok - a 49 város összesen 1 szavazattal rendelkezett - valamint az egyház tartózkodott. A főrendek a kérdés elhalasztását kívánták, melyet az alsó tábla döntő többséggel el is fogadott. Ezzel a zsidók városi polgárjogának kérdése lekerült a napirendről. 26 Székesfehérvár követei ezen az országgyűlésen Eischl János főjegyző és Say István tanácsnok voltak. A városi tanács 20 pontban foglalta össze a szabad szelleműnek mondható követi utasításokat, azonban a szabad királyi város kiváltságait mindenekelőtt rögzítették. 7 A városrendezési vita kapcsán a zsidók polgárjoga ellen a leghatározottabban fellépett a városi tanács 28 : „miutánpedig a közönség meggyőződve volna arról, hogy ezen vallása szokásai által a haza többi lakosától elszigetelt s ' nem keresztényi léte miatt vérségi és hazafiuilag öszve nem kapcsolható, és eképp határozottan külön érdekkel bíró néposztály a polgárság közé vételével ugyancsak a
