Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

a városnak egy egész szavazatja lesz.

14 A megszerzett követküldési jog azonban a népképviseleti elv megvalósulása miatt immáron részben jelentőségét vesztette. A pesti forradalom és a későbbi változások hírét természetszerűleg egymástól eltérően fogadták a város különböző rétegei. A város 1848 január 3-5-én újjáválasztott konzervatív érzelmű tanácsa óvatosságáról és konzervativizmusáról tanúskodott többek között a helyi királyi hivatalok (kincstári sóház és posta) címerének és színének az esete. A lakosság kérte, hogy a császári kétfejű sasos címert, a fekete-sárga színeket távolítsák el, és cseréljék le piros-fehér-zöldre. Miután Kovácsoczy László sóhivatali tiszt úgy nyilatkozott, hogy a császári címert a hivatalok csak felsőbb kormányszéki utasításra hajlandók felcserélni, a tanács megkérte erre a hivatalokat: „Minden ingerültséget okozható összeütközések kikerülése végett a helybéli só- és postahivatalok megkerestessenek, hogy a kívánt címer felcserélésére mielőbb kieszközlendő felsőbb engedelem által a közkívánatot tellyesítsék "

15 Ugyancsak a városi tanács konzervativizmusát bizonyítja, hogy a március 15-e utáni nagyjelentőségű leiratokra és rendeletekre (Batthyány Lajos gróf kinevezése miniszterelnökké, Batthyány Lajos gróf első miniszterelnöki rendeletei, MOIB megalakulása stb.) nem hoz érdemi határozatot, legfeljebb közhírré téteti azokat.

1 A városi tanács konzervativizmusáról Kajtár István közöl részletes adatokat.

17 A városban sokat számított a papság véleménye, mert Pécsett, mint római katolikus püspöki székhelyen ekkoriban száz körül mozgott a papok (plébánosok, káplánok, kanonokok, tanárok, szerzetesek stb.) létszáma. A szerzetesrendek rendházaiban általában 8-12 főnél nem élhettek többen.

18 A vagyonos papság véleményét Kelemen József kanonok egykori naplójából ismerjük, aki félelemtől átszőtt ellenszenvvel számolt be az eseményekről, így pl. a március 19-i főtéri (ma Széchenyi tér) népgyűlésről, ahol Perczel Miklós a társadalmi egyenlőségről szónokolt: „Itt Pécsett Március 18-án kiáltatott ki a szabadság, s ' midőn másnap a Templomba mentünk 8 órakor hordatták körül a város hajdúja által a ' Szabadságot, alkotmányt, 's egyenlőséget hirdető czédulák, a' legnagyobb betűkkel nyomtatva lévén: ÉLJEN a ' szabadság, éljen a ' király éljen a ' Haza! mindenfelé a városba a' legnagyobb mozgalmak, nyugtalanságok, zsibongások, s' aligha a' papság elkerülte volna a kirablást, ha ezen estve tűz nem támadott volna, a ' mi a' figyelmet oda fordítván, a' mitől mindnyájan méltán féltünk, csakugyan szerencsésen megmenekültünk. A Papság ellen szörnyű ingerültség mutatkozott, mit a' jobbára Protestáns, Kálomista, Lutheranus Liberálisoknak emissariusai mindég élesztettek. Perczel Miklós asztalra állott a' Sz: Háromság előtt a' piarczon, s onnnét predicalta az egyenlőséget „ Nincs most többé Földes Úr, így szollott, nincs nemes, nincs fő Papság, hanem mindnyájan egyenlők vagyunk A' mit halván a' piarczon vasárnapi napon ácsorogni szokott káptalani jobbágyok, egymásra néztek, és káromkodások között mondák: Koma ha ez így van, jerünk haza, vegyünk paripát, puskát, pisztolyt. Erre nézve minden uriszolgálatok ezen naptól fogva megtagadtattak, a' mi annál szomorítóbb volt, mert az essőzések miatt a ' tavaszi vetések elkésvén, még semmi vetve nem volt, a parasztság sza-