Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

Nagy Imre Gábor Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán JTécs az 1840-es években lakossága alapján korántsem foglalt el még olyan előkelő helyet az ország településszerkezetében, mint félévszázaddal később. Tizenötezer főnyi népessége (1846: 15 300, 1850: 15 318) alapján Magyarország városai között a 25. hely illette meg.

1 Ennél jobb helyezést érdemel Pécs a gazdasági-társadalmi összetétel alapján. A város gazdaságának vezető ágazatát elsősorban a kézműipar és a szőlőművelés, borkereskedelem jelentette. Semmiképpen sem érthetünk egyet Ungár László véleményével, aki szerint Pécs 19. századi gazdasági tevékenysége olyan volt, mint Pozsonyé a középkor végén, mert a polgárok az ipar stb. mellett inkább a szőlőből éltek.

2 Bácskai Vera és Nagy Lajos számításai szerint 1828-ban az átlagosnál differenciáltabb kézművesiparú városok tekintetében Buda, Pest, Pozsony, Győr, Kassa és Sopron után Pécs következett. 1848-ban a polgárösszeírás szerint 35 kézművesipari céh működött a városban. Közülük a legnépesebbek a bőrfeldolgozó iparágak művelői és a távoli vásárokon is áruló szabók, asztalosok, molnárok, pokrócosok, takácsok voltak. Utánuk következtek az elsősorban helyi igényeket kielégítő, kisebb létszámú céhek: a lakatosok, hentesek, pékek, halászok, kádárok, szappanosok, fazekasok. Még kisebb, tíz fő alatt tevékenykedő céhekben dolgozott: a bábsütő, kötélgyártó, kalapos, borbély, fésűs, bognár, szűrszabó, ács, kőműves, kőfaragó, kovács, tarisznyás, bádogos, harisnyakötő, aranyműves és gombkötő. A kézműipari termelést a céhen kívüli iparágak művelői egészítették ki.

3 A Klauzál féle iparösszeírás szerint 1848-ban Pécsett 615 mestert, 811 segédet és 293 inast írtak össze.

4 A 19. század első felében létesült gyárak és manufaktúrák közül egyedül a Madarász-féle Csetnek-pécsi vasgyár bizonyult életképesnek. A gyár 1842-ben kezdett termelni és a pécsi szénre alapozta a tevékenységét. A város gazdaságát később meghatározó szénbányászat éppen csak a szárnyait bontogatta. A 18. század végétől a 19. század közepéig kisüzemi módon, szinte kizárólag kézi erővel történt a széntermelés. A bányák többsége egyéni vállalkozók, ún. „szén ásó társaságok" kezében volt.

5 A Haas Mihály által is oly büszkén emlegetett manufaktúrák és gyárak (a dohányőrlőgyár (1827), a selyemtenyésztő és feldolgozó egyesület (1836), a likőrgyár (1838), posztógyár (1839), gyufagyár (1842) és az egykori papírmalomból gőzerővel működővé átalakított papírgyár stb.) nem tudtak