Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Horváth Lajos: Fiume és a magyar tengerpart 1848-49-ben

Katharina, Sax von Rothenburgné adta ki a gyászjelentést. Felsorolt címei között ebben szerepel, hogy az Agramban működő úrbéri törvényszék nyugalmazott tanácsosa, isztriai országgyűlési képviselő, több tudományos akadémia és egyesület megbecsült tagja volt.

21 Fiume és Nemzeti Gárdája 1848-ban Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első hónapjaiban már kibontakozóban volt délen a szerbek és horvátok ellenmozgalma, sőt ellenforradalma és katonai támadása. A honvédelem egyik fegyveres erejét kívánta megteremteni Batthyány Lajos miniszterelnök, aki Mészáros Lázár hadügyminiszter Itáliából való megérkezéséig, a hadügyet is vitte, azzal, hogy május 17-én elrendelte 10.000 fő nemzetőrségnek felállítását toborzás útján. A kibontakozó magyar-osztrák küzdelemben hamarosan elveszett Dalmácia és Fiume, valamint a magyar tengerpart megtartása is kérdésessé vált. Természetesen Fiume elvesztése irányába ható okok közül a legelháríthatatlanabb volt annak földrajzi fekvése. Egy fiumei polgár július 30-án valóságos istencsapásának nevezte a Magyarország és Fiume közé „beékelődő" Horvátországot Giuseppe Susanihoz, Fiume város magyar országgyűlési képviselőjéhez írt levelében.

22 A Batthyány-kormány 1848. augusztus végére már odáig jutott, hogy az augusztus 27-i minisztertanács határozata kimondta, megelégszik Horvátországgal a puszta szövetségi viszonyban Fiume és a magyar tengerpart, valamint a hozzávezető út biztosítása fejében. A horvátok ekkor már nem tárgyaltak.

23 A Batthyány-kormány gróf Kiss Pál helyébe Erdődy Nepomuk Jánost küldte ki fiumei kormányzónak 1848. tavaszán, korábban varasdi főispán volt, mely tisztség a családjában öröklődött. Erdődy mindvégig szilárdan kitartott a forradalom és szabadságharc oldalán, Fiumét meg akarta tartani magyar fennhatóság alatt.

24 Ennek érdekében megszervezte a Nemzeti Gárdát (Guardia Nazionale), melynek maga lett a főkapitánya Fiúméban és a magyar tengermelléken. Ez az alakulat tulajdonképpen a Nemzetőrség része volt, annak ellenére, hogy olaszos nevet viselt, a városban a „gárda" jobban csengett. A zászlóalj (battaglione) parancsnoka Scarpa Pietro, adjutánsa Mittrovich Gabriele, zászlóalj orvosa Rinaldi Dottore Pietro, az 1. divízió (két század) orvosa Gelcich Dottore Francesco, a 2. divízió orvosa Giacich Dottore Antonio Felice, a 3. divízió orvosa Gustini Adolfo, városi chirurgus, zászlótartó Simunich Ignazio, tamburmajor (Capo-Tamburo) Matcovich Anselmo. A neveket a forrásnak megfelelő rendszerben közöljük, ugyanis arról van szó, hogy magyar névrendszerben írták azokat (elől a családnév, hátul a keresztnév). Ez azért figyelemre méltó, mert ezzel ellentétes a horvát és az olasz névrendszer is. Mint látjuk a parancsnoki tisztikar, a törzskar tagjai elsősorban olaszok, másodsorban horvátok. Az összesen hat század kapitánya (százados) ugyancsak olasz és horvát volt - kivéve a 6. századot, melyet a magyar Ürményi László ve-