Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Horváth Lajos: Fiume és a magyar tengerpart 1848-49-ben

ügyvédi vizsgáját Pesten tette le. Tisztviselői állást vállalt 1832 májusától a Fiumei Királyi Kormányzóságon (Regium Gubernium Fluminense). Később dolgozott a Császári és Királyi Kereskedelmi Váltótörvényszéken, a Kamarai Tengerkerület Bíróságán írnokként. A Fiumei Királyi Kormányzóság jegyzője volt 1840-től. Ebben az évben elnyerte a városi patríciusi rangot és tagja lett a patrícius tanácsnak. Ettől kezdve folyamatosan emelkedett a ranglétrán 1848-ig. A Kereskedelmi Váltótörvényszéknek és a Tengerészeti Konzulátusnak a fiumei elnöke. A Fiumei Királyi Kormányzóság VII. fizetési osztályának elnöke, a Fiumei Kapitányi Törvényszék elnök (Sete Giudizaria Capitanile). Fiume városának és a tengermelléknek közgyűlése (publica congregazione generale) 1848. június 24-én magyar országgyűlési képviselővé választotta és Pest-Budára küldte az első felelős népképviseleti országgyűlésbe.

6 Susani hamarosan megérkezhetett a fővárosba és átadta megbízólevelét, mert az igazolási választmány elfogadta megválasztását, melyet a képviselőház 1848. július 18-i ülésén be is jelentettek.

7 Ekkorra már kiéleződött a Tengermelléken az olaszok és a horvátok közötti viszony. Kiss Pál fiumei kormányzó István nádorhoz írt jelentésében már vázolta, hogy az „illír mozgalom" Fiumét és a tengerpartot el akarja szakítani Magyarországtól, a nádor 1848. április 5-én vette kezébe a jelentést.

8 Az 1848. április 11-én szentesített törvények sorában a XXVII. tc. szabad királyi városok rangjára emelte Fiumét és Buccarit, melynek értelmében a közigazgatást szabadon választott tanács és képviselőtestület végezte, az ellenőrzés joga a királyi kormányzót illette meg. A kormányzó nevében egy-egy alkapitány gyakorolta volna az ellenőrzést, illetve szervezte volna a városok katonai védelmét. Május közepén ki is nevezték Fiume alkapitányává az olasz Tasoni Ágostont, Buccariba pedig a horvát Smaich Bertalant.

9 Május elején a béke már nagyon törékenynek látszott. A magyar minisztertanács 1848. május 8-án foglalkozott először Fiume katonai védelmével, bár ekkor az osztrák hadügyminiszter szerint Fiume és a Tengermellék biztonságát a nápolyi és szardíniái flotta támadása veszélyeztette és nem a horvátok. Deák Ferenc igazságügyminiszter azt a javaslatot terjesztette elő, hogy két tüzérszázadot küldjenek Fiúméba és Buccariba. Deák a horvát mozgalom törekvésére célozva hozzátette, hogy ezek a tüzérszázadok aligha fogják elérni céljukat Zágrábon keresztül. Ezután Zágráb megkerülésével küldték el a századokat, de azok eltévedtek és sohasem érkeztek meg a tengerpartra, valahol Alsó-Ausztriában kötöttek ki.

10 Buccari város tanácsa a feszült politikai-katonai helyzetben 1848 július elején úgy döntött, hogy Jellacic bán törekvései mellé áll, vagyis megszakította a jogi kapcsolatot Magyarországgal. A magyar kormány ezek után számtalan intézkedést próbált tenni Fiume védelmére. Erdődy Nepomuk János, az új kormányzó szilárd híve volt a magyar forradalom és szabadságharcnak és természetesen meg akarta tartani ezt a fontos kikötővárost magyar fennhatóság alatt. Ennek érdekében megszervezte a városban a Nemzeti Gárdát (Guardia Nazionale), mely tulajdonképpen a magyar nemzetőrség része volt, csak hát olaszosan a „gárda" meg-