Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

A november 21-i tisztújításon már az alügyészi hivatal jelöltjei között volt, de miképpen az várható volt, a hivatalt a korábbi alügyész, Bognár Lajos nyerte el. A tisztújítás egyik lezáró aktusaként hg. Esterházy Pál, Sopron vármegye főispánja míg több főt megerősített a tiszteletbeli alügyészi hivatalában, Lukinichot másodmagával e tiszteletbeli hivatalra kinevezte.

55 Ezt követően hivatali előmenetele viszonylag hosszú idő után következett be. Pályaívét szorgos munkavégzése mellett egyenlőre a várakozás, a megürülő tisztségviselői állásokra figyelés, s esetlegesen annak elnyerésére történő folyamodás jellemezte. Az 1844. szeptember 7-i közgyűlésben Káldy József alispán, Horváth László soproni felső járásbeli szolgabíró váratlan lemondása miatti hivatalbetöltés fontosságára hívta fel a megye rendjeinek figyelmét. Előadásában a négy folyamodó nevét is ismertette; közöttük ott volt Lukinich Pál is.

56 A hivatali előlépés lehetőségét váratlan esemény teremtette meg. A Rohonczy Ignác főispáni helytartó elölülésével megtartott 1847. március 1-jei közgyűlés a Lamport Imre főügyész halálával megürült hely betöltését, a feladatok ellátását - modern fogalommal élve - a legsürgősebb napirendi pontként kezelte. A kor általános közigazgatási gyakorlatának megfelelően Rohonczy Bognár Lajos alügyészi nevezte ki főügyésszé, majd a rendek előtt indítványozta, hogy a folyamatban lévő számos úrbéri per miatt, illetve az okból, hogy a főügyész a számos úriszéki per mindegyikén elölülőként nem tud megjelenni, rögtön be kell tölteni az alügyészi hivatalt. Természetes erre egy jelöltje is volt: Lukinich Pál, akinek állásfolyamodása február 27-én került a megyei kancelláriára. A pályázó és előterjesztője Lukinich tíz éves közszolgálati tevékenységére, illetve tiszteletbeli alügyészként tett érdemeire hivatkozva kérte a jelölés elfogadását, amit a megye rendjei egyhangúan megtettek.

57 1848. évi V. tc, a népképviseleti országgyűlésre történő képviselőválasztás alkalmával június 27-én Lukinich Pál képviselőjelöltként indult - Michael Mayer kismartoni tanácsos naplója és elemzése szerint - a római katolikus egyház és a megyei tisztikar támogatásával, Glozer Ferenc kismartoni aljegyzővel szemben a kismartoni választókerületben.

58 A kismartoni kerület követválasztása - bár messzemenően nem érte el a Győr megyei öttevényi választókerület botrányainak szintjét - a megyében a legnagyobb választási skandalum lett. Még a választási győztesnek kikiáltott Glozer mandátumát is megszüntette az országgyűlés. Az aktív támogatókeresések, érdekharcok után megismételt választások végül is a népszerű Glozer győzelmével végződtek, akit Kismarton sz. kir. város már az 1847/1848as országgyűlési követek választási listáján is indított, s aki az elvárásoknak megfelelően hűen képviselte kiküldő törvényhatósága érdekeit. Lukinich újabb feladatkörét Deák Ferenc igazságügyi miniszter 1848. augusztus 6-i, jogi reformokkal egybefüggően, a királyi ügyészek közvádlói eljárásról kiadott, illetve az azt végző elvégző személyek megbízásáról szóló körlevele adta, amely a törvényhatóságokat arra utasította, hogy ügyészi hivataluk egy tagja a közvádlókkal vegye fel a hivatalos kapcsolatot. Az augusztus 21-i bizottmányi ülésben őt jelölték ki e feladatkörre.

59 Az önkéntesen verbuválódott, kimozdított nemzetőrség soraiba állt tisztségviselők pótlásakor a szeptember 16-i