Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

bizottmányi ülésben Ihász Rudolf első aljegyző helyettesének nominálták. E hivatalt 1848. december derekáig látta el. 1 Az 1849. évet is meghatározó újabb hivatali előrelépésére immáron az „impériumváltás" időszakában került sor. Az előző este, a császári hadsereg soproni bevonulásával valójában a szabad királyi városban és a megye nyugati felében végérvényesen eldőltek a hatalmi viszonyok. Rohonczy Ignác az Állandó Bizottmány december 17-i ülésében azonnal lemondott helyettes főjegyzői hivataláról. A reális erőnek, a katonai hatalomnak meghódoló, de az elfogadott alkotmányos rend megtartását kérő Állandó Bizottmány ekkor Lukinich Pál tiszti álügyészt nevezte ki helyettes főjegyzőül, amihez hg. Esterházy Pál főispán december 19-én kelt levelében hozzájárult, hivatalában megerősítette.

62 Hivatali pályájának kiteljesedése 1848 végén, 1849 során, Rohonczy Ignác Sopron és Vas megyék cs. kir. biztosa kormányzati időszaka alatt következett be. * * * Sopron vármegye 1840-es években felállt tisztikara az esetleges politikai kompromittálódás ellenére (Simon Nep. János) kézben tartotta a megye igazgatásátjogszolgáltatását. Az Állandó Bizottmány iratanyagában lecsapódó bizottmányi ülési nyilatkozatok, feliratok többször is hűséget tettek a Batthyány-kormány, illetve az új alkotmányos átalakulás mellett. A kontinuus tisztikarból képviselővé választott, kormánybiztossá kinevezett Tar János főjegyzőn kívül az 1848. évi V. tc. végrehajtása során az országgyűlési választások, illetve a nemzetőrség, de főképpen az önkéntesen szervezett, kimozdított nemzetőrség soraiban történő tevékeny részvétel elsősorban a szolgabírói, főszolgabírói kart jellemezte, ahogy a hivatalviselői feladatkörök 1849. évi Rohonczy Ignác cs. kir. biztos általi szabályozása is legjobban az ő hatáskörük korlátozását érintette. A politikai viszonyok erőteljes megváltozásával a tisztségviselői kar személyi összetételének stabilitása, illetve változásai további kutatási feladatokat jelentenek. Ezek közül a legelső; a megváltozott hatalmi, politikai helyzet, az 1849. év tisztikarát ért változások adatszerű rögzítése, majd elemzésben megnyilvánuló feldolgozása.

63 Jegyzetek • 1. „Hunkár Antal emlékiratai." Sajtó alá rendezte Lukinich Imre. Hadtörténelmi Közlemények XXVII. (1926) 366-367. old. • 2. Balázs Péter: Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. (Budapest, 1980) 223-228. old. Az átmeneti időszak közigazgatási problémáival részletesen foglalkozik: Sáry István: „Győr megye közigazgatása az 1848-1849. évi polgári forradalom első évében." Levéltári Közlemények XLVIII./XLIX. (1978) 101-121. old. Gróf Esterházy Károly, 1845-től Győr vármegye főispánja, az úrbéri viszonyok megváltoztatásából adódó jövedelemcsökkenésével indokolta hivatali lemondását. Lemondólevelét közli: Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-ban. (Budapest, 1952)2. kötet. 73. old. • 3. Sáry: Lm., 113., 116. old., Sziklóssy Szabó Kálmán életútjáról: Sziklóssy Szabó Péter Szilárd: A győrmegyei sziklóssi Szabó család története (Győr, 1895) passim. • 4. Horváth Zoltán: „Követválasztási gúnyvers 1843-ból." Soproni Szemle (1964) 72-74. old.; Molnár András: „Egy kortesdal politikai háttere (Sopron vármegye és az adminisztrátori rendszer 1845-1848)." Soproni Szemle XLVII. (1993) 1:61-67. old.