Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

hály honvédelmi biztos kinevezését tartalmazta, illetve felszólította a megyei tisztikart az ő támogatására, hanem utasítást adott a távollévő hivatalviselők helyettesítésére, s nagy hangsúlyt fektetve a tiszti hivatalra. Más pozíció viselését ezen személyeknek megtiltotta, még a nemzetőri szolgálatot is. A vármegye 1848. szeptember 16-i határozatára hivatkozva nyugodtan jelezte a hivatalok folyamatos betöltöttségét, ugyanakkor a távol lévő tisztviselőket hivatalaik azonnali, legkésőbb november 20-áig történő elfoglalására szólította fel." (Ez nem minden esetben történt meg, mert pl. Róth József helyettes szolgabíró még az 1848. december 4-i bizottmányi ülésben is hivatali eljárásairól - a baboti erdőből napi 15 öl fát szállíttatott a parendorfi táborba - számolt be.)'

4 A távollévő tisztségviselők egy speciális, kis csoportja érdekében Lukinich Mihály kormánybiztos fordult Simon Nep. János első alispánhoz kérésével, ami az 1848. november 28-i bizottmányi ülésben elfogadást nyert. A kormánybiztos az OHB utólagos jóváhagyása reményében kérte, hogy a Sopron [-Mosón] megyei lovasnemzetőrségnél szolgáló tisztviselők, Dőry Ádám főszolgabíró és Chapó József szolgabíró minthogy alakulatukra szükség van, továbbra is annak kötelékében megmaradhassanak. Kérését november 29-i levelében, ami a rákövetkező nap került a bizottmány elé, megismételte. A grémium mindkét esetben a helyettesítésekre hivatkozva elfogadta a kérést, sőt az utóbbi esetben öntudatosan jelezte: a törvényhatóság az 1848. évi XVII. tc. értelmében már ez ügyben eljárt/

0 A két főjegyző pályaképe Sopron vármegye két 1848. évi főjegyzője a hivatalviselők között a forradalmi év két szimbolikus személyiségének tekinthető. Az egyikük, Tar János a forradalom időszakának, a másikuk, Lukinich Pál az impériumváltásnak, a cs. kir. hatalom térségbeni felülkerekedésnek, berendezkedésének is jelképe lehetne, függetlenül attól, hogy mindketten hosszas közigazgatási pályát futottak be. így tevékenységük nem kapcsolódott csak egy politikai időszakhoz. Ugyanakkor közpályájuk szorosan összefonódott a térség hatalmi viszonyaival. Bár 1 848 telétől ellentétes oldalakon álltak, családi hátterük, iskoláztatásuk, pályaívük nagyon sok közös vonást mutat, amelyek egyben a korabeli tisztségviselő általános sajátjai is voltak. A Tar család a Nyugat-Dunántúl regionális kisbirtokos családainak egyike volt, a család szerény birtokai Vas és Sopron megyében feküdtek. Tar János apjaTar József a iskoláit a Pozsonyi Királyi Jogakadémiával zárta le; az 1798/1799. tanévben kezdte az I. éves jogászok osztályát. A Vas megyei zsédenyi birtokos 1818 körül a Sopron megyei Faradon is birtokot szerzett - ez jelenti majd János fia ingatlanainak törzsvagyonát.

36 Tar József 1836-ban bekövetkezett haláláig a tartományi biztos, majd főbiztos tisztjét töltötte be.

37 Kisebbik fia. Tar János 1824/1825-1829/1830. tanévek között a bencés rend soproni gimnáziumában járta ki mind a négy grammatista és a két humanista osztályt.

38 Az oktatást, mint tudatos családi stratégiát, illetve családon belül a testvérek azonos iskolán belüli