Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban
a politikai pártállással is. Ez egyben azt is jelenti, hogy Sopron megyében - a főispáni helytartó kinevezésének ügyét nem érintve - a tisztújításokon eldőlő vezető pozíciók biztosítása érdekében hg. Esterházy Pálnak nem kellett pl. országygyűlési követség alatti helyettesítés révén a megyei hivatali struktúra személyes összetételébe belenyúlnia, ahogy pl. gr. Esterházy Károly, Győr vármegye főispánja tette 1846-ban, amikor is három liberális jelölt mellől a konzervatív enesei kisnemest, Dorner Edét nevezte ki az elhunyt Horváth Dániel másodalispán helyébe. (A fent említett törvényhatóságival összefonódó politikai karrierekkel szemben Dorneré kifejezetten politikai karrier volt. A megye korábbi hivatali életében 1843/1844 során vitt szerepet, amikor is az országgyűlési követként távol lévő Sziklóssy Szabó Kálmán főügyészt helyettesítette.) 19 Ugyanakkor a Sopron megyei helyzet azt is jelenti, hogy a reformkor második szakaszában a törvényhatóság két vezető posztját szilárdan a konzervatívok tartották kezükbe, s ugyanez - Tar esetét nem számítva - jelentős részben elmondható a jegyzői hivatal vezetésére is. Az 1848-as vármegyei tisztikar személyi összetétele döntően az 1845. szeptemberi tisztújításon alakult ki, s azon 1848 december végéig az országgyűlési választások és az ősz hadieseményei változtattak. 1845 novemberi tisztújítás előtt - a középvezetői szintet ellátó szolgabírói kart most nem említve - a főbb hivatalviselők közül az adószedői hivatal vezetője, Pethe Bálint főadószedő Torkos Sámuel halálával 1839 januárjától viselte hivatalát. 20 A vármegye számvevőjét, Simonyi Istvánt az 1842. évi tisztújításon cseppet sem szokványos pályaívet maga után hagyva, az esküdti posztról választották a karok és rendek a számvevői tisztre. 21 A két vezető állandósága mindenképpen az adó- és pénzkezelés, ellenőrzés hivatali stabilitását mutatja. A jegyzői hivatal az 1845-ös restaurációkor megújult. Ekkor lett hivatali előlépéssel vármegyei főjegyző Tar János, s ugyancsak ezen az úton első aljegyző Róth Sándor, és tiszteletbeli aljegyzőből másodaljegyző Ihász Rudolf. Az említett tisztújítás a szolgabírói karban is jelentős személyi változást hozott. Pl. ekkor lett főszolgabíró a soproni felső járásban Kollár Ferenc, a rábaközi felső járásban jobaházi Dőry Ádám, illetve a szolgabírói karba lépett a soproni felső járásban a korábban esküdti hivatalt viselt Horváth Károly és Szabó Károly, a soproni alsó járásban a korábbi tiszteletbeli alügyész Kiss Lajos, vagy a rábaközi alsó járásban lébényi Chapó József. A tisztikarból nyár elején kezdődtek el a kiválások. Június 8-án Csupor Gábor szolgabíró több mint 13 esztendei közszolgálat után családi- és egészségügyi körülményeire hivatkozva lemondott hivatali állásáról, ami persze nem akadályozta meg abban, az országgyűlési választásokon képviselőként induljon, s nyerjen. 22 A népképviseleti választások a jelöltállítás oldaláról a tisztikarból kisebb részben a megye felsőbb, nagyobb részben a középvezetőségét mozgatták meg. Álljon erre itt csak egy példa 23 : a törvényhatóság felső vezetési karából Tar János főjegyző a nagymartom választókerületben szerzett mandátumot. Megürült hivatalát a az első alispán és a bizottmány a szokott gyakorlat alapján, azaz soros előléptetéssel, illetve a tiszteletbeli tisztségviselők egyikének nominálásával töltötte be. így a július 3-i ülésen Tar helyére Róth Sándor volt első aljegyző, az ő
