Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

miatt hivatalát mégis megtartotta.

14 A főispáni támogatással pozíciója helyreállt. Ezt az is jelzi, hogy miután az 1848. április 29-i közgyűlésben Paál János követtársával együtt követi végbeszámolójukat megtartották, első alispáni hivatalát a későbbiekben is szilárdan megőrizte.

15 Simon régóta fontos hivatalokat töltött be a megyei tisztikarban. Megyei esküdtként még 1827 márciusában azért folyamodott a közgyűléshez, hogy az becsületbeli aljegyzői hivatalra ajánlja őt hg. Esterházy Miklós főispánnak, aki a rendek kérését elfogadva július 1 T-i levelében a fiatalembert az óhajtott tisztre kinevezte. Simon törekvése fölöttébb érthető volt. A megnövekedett megyei adminisztráció miatt a tiszteletbeli alügyészek, aljegyzők értékes konkrét igazgatásijogszolgáltatási feladatokat kapva, értékes tapasztalatokat szerezve a megyei tisztikar felsőbb hivatalainak egyik legfontosabb utánpótlási bázisát jelentették. Magát a tiszteletbeli hivatalt pedig a fizetéses hivatali állásra történő felkészülés időszakának is fel lehetett fogni. S innen a hivatali jelentősebb hivatali előrelépés volt várható, mint a csekély fizetésű esküdti állásokból. A számítás bevált; az 1829. október 12-i tisztújításon hg. Esterházy Miklós főispán Simont másodaljegyzőnek nevezte ki. A hivatali ranglétrán egyre előbbre került Rohonczy Ignác megürült posztját vette át, ami az elkövetkező pályáján majdnem húsz éven át előrelépésének egyik - bár formális, de szimbolikus - ismertetője lesz. Minthogy a jegyzői hivatal betöltése a főispáni kinevezési jogkör szerves része volt, az 1836. május 5-i tisztújításon elsőaljegyzői kinevezést nyert. Rohonczyval együtt ekkor került ő is a vármegyei táblabírói karba. A váltótörvényszékre távozó volt tisztviselők helyettesítése ügyében összehívott rendkívüli közgyűlésen a vármegye rendjei a főispáni kinevezési jogkör tiszteletbetartásával javasolták, hogy a 14 évi szolgálattal rendelkező Simon Nepomuk Jánost nevezze ki hg. Esterházy a Rohonczy előlépésével megürülő főjegyzői székbe. A javaslat a május 3-i közgyűlésben elfogadást nyert, amit a november 21-i tisztújítás csak megerősített. A főispáni adminisztrátorral történő további együttdolgozás jegyében az 1845. szeptember 11-i tisztújításon szavazással a vármegye első alispáni hivatalát nyerte el.

16 A megye 1848-as másodalispánja, Tóth Bálint a szolgabírói karból érkezett. 1839. április 15. és az 1842. november 21-i tisztújítások között a soproni felső járás 3. szolgabírói, majd az 1845. szeptember 11-i tisztújításig ugyanazon járás főszolgabírói hivatalát töltötte be. Az utóbbi restauráció alkalmával Sopron 17 vármegye másodalispáni hivatalát nyerte el. A két megyevezetőt röviden, de velősen így jellemezte a Vas és Sopron megye közgyűléseit rendszeresen látogató, fölöttébb jól informált Chernél Kálmán - azidőtájt Sopron megye becsületbeli aljegyzője: „ Tóth Bálint falusi, Simon Nep. János áradozó, keveset mondó" szónoklatokat tartott, akikhez bár a konzervatívok párthíveként hozzátartozott Szemerey Sándor uradalmi ügyész, de az ő törvényes alapú, magvas előadása elkülönült az előzőektől.

18 A megye élén álló három konzervatív politikus pályaíve a hagyományos törvényhatósági karrier-típusokba illik, ugyanakkor esetükben - legfőképpen Rohonczy és Simon esetében - a törvényhatósági karrier szorosan összefonódott