Gopcsa Katalin (szerk.): Egry (Budapest, 2005)

„A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bus mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövendőre" - emlékezett vissza 1899-ben Eötvös Károly az Utazás a Balaton körül című írásában, amelyet az Egyetértésben 1898-ban kezdett el közölni. A huszonöt esztendővel korábbi utazás ízes elbeszélése országszerte feltűnést keltett, csakúgy, mint Kossuthnak a Pesti Hírlap hasábjain megjelentetett levelei; ezek magasztalták a tó szépségét, és bírálták elmaradottságát: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron: szép midőn csendes, s foltonként színét változtatja: szép, midőn medre mélyéből az üvöltő szél habokat paskolgat föl: szép midőn a vihar közelgetését haragoszöld színt öltve jelenti, de legszebb, múlhatatlanul szép, midőn a kelő Nap az első sugarát, vagy a teli Hold bájos fénycsóváját göndör vízszínén végiglövelli... És mégis az embernek a szíve fáj, midőn a roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet. 20 mérföldnyi sima út, nagyobb, mint némely vármegye, mint némely fejedelemség s a honnak legszebb vidék által körítve s rajta még egyetlen hajó sem libeg, kivéve talán a füredi ladikokat, vagy egy-egy nyomorult halászcsónakot... Mi Isten átka van e nemzeten?" Kossuth elmarasztalása némiképp jogos volt. A reformkor felfedezte a Balatont, izgalmasnak, titokzatosnak, elmélyülten szemlélni valónak látta és csodálta, de hosszú ideig nemigen jutottak el hozzá a látogatók, és kocsma, vendéglő és szálláshelyek hiányában nem is igen keresték fel hosszabb időre. Hiszen utak nem épültek körüle, vasutak sem voltak. 1910-ig nem lehetett Budapestről vasúttal Balatonfüredre utazni. A déli part vonalának megépítése (1861) után kezdett pezsegni az élet, majd az 1890-es években szerveződött a fürdőélet. Utakat a húszas években építenek. A vízen tutaj félék, bödönhajók és néhány vitorlás hajó. 1846. szeptember 21-én indult el az első fatestű, lapátkerekes balatoni gőzhajó, a Kisfaludy. A víz partján lakó pásztorok állataikat hajtották be hűsölni a nagy melegben a vízbe, s néha magukról is leöblítették az izzadtságot. A vízre legfeljebb a halászoknak és a mosó asszonyoknak volt szükségük, a partmenti lakosok úgyszólván észre sem vették a nagy vízfelületet. A magyar nemzeti festészet kibontakozása idején, amikor a költők már lángoló szavakkal hívták fel a figyelmet a balatoni tájra, a Balaton környékének rajzolói elsősorban várromokat, precíz rajzokat készítettek a vidékről. Később egyre gazdagodtak a témák. A külföldi akadémiákon tanult magyar tájképfestők felvehették a versenyt a legkiválóbbakkal is. Ezeket a művészeket magával ragadta a vidék, az érintetlen, paradicsomi létet érzékeltető őstermészet szépsége, akárcsak az ember keze nyomát és a történelem emlékeit is magán viselő táj lenyűgöző jellege. A festők megcsodálták a Pálóczi Horváth Ádám által Magyar Tengernek keresztelt vidék egyediségét, és a tájkép klasszikus kompozíciós törvényei szerint megfestett műveiken szerepeltettek árnyékolt előteret, a kép jobb és bal oldalán dúslombú fákkal és staffázsalakokkal, középteret, a távlat hatását fokozandó repoussoir figurákat és hátteret. Előfordult, hogy a festőket a vihar által felkorbácsolt, tajtékos hullámok ihlették meg, vagy a tükörként kisimuló vízfelszín, az ízes vidéki hangulatot árasztó életkép a tó partján vagy az ősvegetációt, a panteista létet megjelenítő természet. A Balaton a maga kiegyensúlyozottságában és gazdagságában mindenkinek azt tudta nyújtani, amit a kereső várt tőle. így mutatott hagyományos tájképfestészet színteréül szolgáló panorámát, vagy megjelenítette a divatossá lett fürdőélet és a korai turizmus helyszíneit is. A Balatont és partját lerajzoló Petrich generálissal induló sort folytatta Libay és Rohbock, aztán az ismertebb festők közül Brodszky Sándor, Ligeti Antal, Keleti Gusztáv, Telepy Károly, Molnár József, a Balaton addig ismeretlen szépségeire a figyelmet felhívó Mészöly Géza. Új stílus jelent meg a Balatont ábrázoló képeiken is Szinyei Merse Pál, Csók István, Bernáth Aurél munkásságában. A Balaton hatása alól nem vonhatta ki magát Mednyánszky és az üde pasztelleket készítő Rippl-Rónai József sem. A Balaton látványának modern megfogalmazói közt van Vaszary János és Iványi Grünvald Béla. Mégis, már Egry József 1936-os gyűjteményes kiállítása alkalmával Lyka Károly őt nevezte „a Balaton festőjé"-nek „A piktori hajlamot, úgy érzem, magammal hoztam, amennyiben már a gyermekkori átéléseim többnyire ezzel kapcsoltam" - írta indíttatásáról Egry. „Énnekem az volt a