S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Itt is csak akkor köszönték meg a vesszőzést, ha az nem volt durva. Ellenkező esetben odakiáltották a legényeknek: „Egyen meg a fene Aprószentek naptyán!"

144 Gicen 7-11 ágból fonták meg a korbácsot 1 m hosszú vesszőből, hogy minél vaskosabb legyen, s ezzel vesszőztek, mondva: „Beteg ne legyél, keléses ne legyél! Boldog legyél az újesztendőben, találd meg a párod az újesztendőben!'"

45 „Keléses ne légy! Vízér künnek, borér menj! Borér künnek, vízér menj! Keléses ne légy! Utcának künnek, kertnek szaladj! Kertnek künnek, utcának szaladj! Keléses ne légy, jó, szófogadó légy!" „Aprószentek hajnalára, szálljon áldás rá e házra! E ház minden lakójára! A véretek tisztuljon meg! Kelésesek ne legyetek! Aprószentek védjenek meg!" (Szentgál, Tamás Károlyné gyűjtései) Ugodon csupán annyit mondtak: „Keléses ne légy az újesztendőben!" Ezután keményen megcsapkodták a lányokat, akik az ágy alá is bebújtak a korbács elöl.

146 Pulán fűz- vagy szilfa ágából fonták meg a korbácsot a következő mondóka kíséretében csapkodva meg a lányokat: „Frisch und gesund, bleibt ganzes Jahr gesund!" (Friss és egészséges maradj az újesztendőben). Tulajdonképpen tartalmilag ezek a mondókák megegyeztek, legfeljebb valamivel bővebb változataikat alkalmazták falvanként: „Frisch in gsund, frisch in gsund, Beisst euk léha toda Hund. Frih afsteh (aufsteh), frih afsteh! Fleissich in die Kirche ke! (geh). " (Fürgén, egészségesen, nem harap meg a döglött kutya, korán kelj, szorgalmasan járj a templomba) (Bánd)