S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

„Frisch und gesund, azaz: Frisch unt ksunt, frisch unt ksunt, peisst (beisst) eich kha tode Hunt, frih aufsteh, frih aufsteh, Fleissich in tie (die) Kirche keh (geh) "

I4? Magyarpolánybn, Tósokon az 1950-es évekig még sorrajárták a házakat és aki bent volt, mind megvesszőzték, azaz „fölkelésezték". Nem szoktak nagyot ütni, csak akkor, ha külön felszólították őket, hogy „ezt jól kelésezd föl!" Reggel 6 órakor kezdtek járni és ha valakit még ágyban találtak, jól megkorbácsolták, mondván, hogy lusta. A rokon lányokat nem takarón keresztül korbácsolták, hanem lehúzták róluk és úgy. A „felkelésezésért" pénzadomány járt. A korbácsot itt „kelősös vesszőnek" vagy „kelésező korbácsnak" mondták. Veszprémfajszon minden nőt, fiatalt, öreget megvesszőztek a reggeli mise után a következőkkel: „Frisch und gesund, frisch und gesund Peisst die tode Hund! Leiss in ganzen Jahren gesund!" Itt egyetlen szál vesszőt használtak ilyenkor. Pulán viszont még a fonóba is elvitték a korbácsot és jól megcsapkodták vele a lányokat. Hidegkúton csak fiúgyermekek jártak a következőket mondva: „Frisch und gsund, beisst dich kha tode Hund!" (Egészséges, friss maradj, döglött kutya nem harap.)

148 Totvazsonyban azért vesszőztek, mert „Jézusért a szenvedést is vállalni kell" - született meg az utólagos magyarázat. Suhintás közben pedig azt mondták: „Frisch und G sunt, peisst ech a ke todr Hunt" („Frisch und Gesund, beisst euch auch kein toter Hund: Frissesség és egészség, nem is harap meg benneteket a döglött kutya. ") 149 Az aprószentelésért a gyermekek diót, almát, eseüeg cukrot kaptak és néhány fillért. A legényeket borral kínálták meg, esetenként pedig pénzt adtak nekik, ami azután hozzájárult a szokás életben maradásához is. Jásdon csak a németek aprószentekeltek („sibáltak"), a szlovákok nem.