S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Szegen lóg a zacskó, tele tallárokkal (tallérok), Fele a gazdáé, fele a regölöké. Hej, regö rejtem, neked ejtem. Amott keletkezik egy sebes folyóvíz, Abban legelésznek csodaféle szarvasok. Csodaféle szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya. Hej, regö rejtem, neked ejtem. Itt is mondanának egy szép leányt, Kinek neve volna, Irmuska volna. Hej, regö rejtem, neked ejtem. Ott is mondanának egy szép legényt, Kinek neve volna, Nagy Pista volna. Hej, regö rejtem, neked ejtem. Adja Isten, hogy több újévet megérhessünk, erőben, egészségben eltölthessünk! Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek üdvösséget! Boldog újévet kívánok!" Fennmaradt még egy töredék is innen: „Imitt-amott egy kislány, ezt is neked szántam. Hogyha kedve volna, szeretője volna. Hej, regö rejtem, neked ejtem. "

,i2 A regölőszövegeket összehasonlítva és megvizsgálva, feltűnik az, hogy központban a házbelieknek szóló jókívánságok állnak, de mellettük leghangsúlyosabb a párok összeregölése, egybevarázsolása. Ezt őrizte meg a veszprémvarsányi töredék is. A szövegek beköszönéssel kezdődnek és valamennyi tartalmazza az égi csodát. Kiscsőszön is emlékeztek még a regölés szokására, szövegére azonban már nem. Feltehető, hogy a Somló vidékéhez hasonlóan zajlott, hisz ezzel a térséggel álltak legközvetlenebb kapcsolatban. Jankó János a XLX. sz. végén a regölést a Balaton északi oldalán már nem találta meg, csak a somogyi részen, Vörsön. A regösök jókívánságaikért naturáliákat (alma, dió, kolbász, bor) és pénzt kaptak. Róheim Géza a regölő szövegek összevetése után ezek legfontosabb részének a házaspárok összeregölésére vonatkozó mozzanatot jelölte meg.

135 így valójában elmondható ezekről a varázsló, bájoló szövegekről, hogy szerelemvarázslások voltak döntően, ugyanakkor elmaradhatatlan részük volt az égi jelenés elmondása, amely mintegy nyomaté-