S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

kot adott az ezt követő jókívánságoknak és varázslásoknak beteljesülésüket illetően. December 27-én, Szent János napján köszöntötték a Jánosokat, gyakran az István-köszöntőkkel megegyező módon, de más változatok is ismertek. „Eljöttem én jó estve, János köszöntésire. János jó egészségbe tartson meg a jó Isten. " (Mindszentkálla) „Kedves jó Barátom! Víg nevenaptyára Az ég csillagát raknám homlokára. De azt nem tehetem. Azt kívánom tehát, Teljes egészségben Éljen sokáig hát!"'

i4 (Kerta) Tihanyban néhány János nevű borosgazda ilyenkor végiglátogatta egymás pincéjét, ahol a borokat is megkóstolgatták. Hazafelé menve, alkonyatkor énekelték: „János, János, János a mi nevünk Nem is ember, aki nem tart mivelünk! Addig iszunk, mulatunk, amíg jól be nem rúgunk. Ha berúgunk, majd elesünk, Ha elesünk, majd fölkelünk Akkor is csak János lesz a mi nevünk!" A XIX. sz. második felében és a XX. sz. elején még olyan köszöntőket is használtak, amelyekben a Karácsonyt, Istvánt, Jánost egyszerre köszöntötték. „Dicséret, dicsőség légyen Istenünknek, aki megtartotta a mi életünket. Megengedte érni ezen szent ünnepet, melyen Krisztus Urunk világra született. Örömmel, békével, megelégedéssel tartsuk ez ünnepet víg örvendezéssel. Mivel másodnapján lészen István napja, aki ezt megéri,