S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

vagy borsszemből tett szemekkel. A karácsonyt megelőző somlóvásárhelyi vásárban is árulták ezeket a bábosok. Az édességeken kívül füzérbe fűzött pattogatott kukoricát, süteményt, papírláncot, tehetősebbek angyalhajat, üveggömböket, ezüstboát is ráraktak a fa ágaira. Berhidán az egyik családban évközben mindig eltettek néhány szál szép zabot, amelynek megszáradt szemeit az egész esztendőben gyűjtögetett csillogó színes, arany- és ezüstpapírba csomagolták egyenként, amely legszebb dísze volt a karácsonyfának. A karácsonyfára tett termények mind jelképek voltak, de jelentésük homályba veszett, viszont ragaszkodtak hozzájuk, sőt a mai karácsonyfa díszek egy tekintélyes csoportja ugyancsak ezeket a formákat őrizte meg. A fa a paradicsomi életfára emlékeztetett és a középkori paradicsomjátéknak is kelléke volt. Az alma a tudás fájának almáját idézte, míg a kukorica vagy papírfüzér és az angyalhaj a paradicsomi kígyót. Az alma ugyanakkor Krisztust is jelképezte a bibliai prófécia alapján (kivirágzott Jesse vesszeje! alma a gyümölcse).

87 A dió ugyancsak Krisztus-jelkép (a rejtőzködő és előjövő: megszülető, feltámadó Jézus!), amelyet ugyanúgy, ahogy az almát is, az üveggömbök váltottak fel. A gyertya a világ világosságát, a megszületett Megváltót szimbolizálta, amelynek különösen szép megfogalmazása volt az almába tett és a karácsonyfaágra felakasztott gyertya. A karácsonyfát többnyire az asztalra vagy a sublótra helyezték el, díszes papírba becsomagolt kerékrépába vagy takarmányrépába tették, hogy sokáig megmaradjon és „illatozzon". Egyes helyeken homokkal teli ezüstpapírba csavart fazékba vagy vázába állították, esetleg megfúrt tuskóba, farönkbe, másutt házilag csinált fatalpba vagy vasállványba helyezték. Volt, ahol a kerékrépába vagy marharépába ékelt karácsonyfát a falra akasztották fel, a répát színes papírba csomagolva szalaggal átkötötték, de előfordult a mestergerendára erősített fa is. Kolontáron csak egy koszorút készítettek, amit az éjféli mise után díszítettek fel és a falra akasztották. Karácsony vigíliájának egyik legfontosabb eseménye az ünnepköszöntés volt. Ennek több változatát gyakorolták, amely változatok az ünnepköszöntés többféle történeti rétegét jelentik. Valamennyi lényege: a születéstörténet elbeszélése, a földre szállott Istengyermek köszöntésével ünnepköszöntés, valamint jókívánságok felsorakoztatása, ami nem egyéb bőségvarázslásnál. Az egyszerűbb forma köszöntőként őrződött meg, amely eredetileg templomi liturgikus játék volt. Ilyen templomi játékot őrzött meg maga a betlehemes is, de dramatikus betétekkel gazdagodva, amelyben kultikus táncok, alakoskodás és a gonoszűzés kereszténység előtti szokáselemei is megmaradtak.

88 Egy másik változat pedig helyi hagyományokkal átszőtt misztériumjáték elnépiesedett maradványa (paradicsomjáték vagy