S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

dékozása a megváltással, amelynek analógiájára ajándékozták meg a családtagok, rokonok egymást, de elsősorban a gyermekeket. Mivel a Szabadító elküldésében Isten az emberiség iránti szeretetét kinyilvánította, ezért az ember is igyekezett szeretetének valamely látható jelét adni, ami az ajándékozás valamilyen formájában nyilvánult meg. Története pedig az őskeresztény időkre nyúlik vissza. Természetesen ezek az ajándékok még vizsgált korszakunkban nagyon egyszerűek voltak. Többnyire almát, diót, babát, harisnyát, kesztyűt, hajba való szalagot, falovacskát, kisbicskát adtak, de előfordult egy pár cipő, egy-egy könyv vagy iskolaszer: tolltartó, ceruza, vonalzó. Akadtak fából készült, keréken húzható állatfigurák, kisméretű szekerek, hintázó bohóc ugyancsak fából és apró cserépedények. Csak az igazán módos családoknak tellett karórára, kerékpárra. A gyermekek a legszerényebb ajándékot is örömmel fogadták. Számukra a legnagyobb ajándék mégis a karácsonyfa volt, amely az ünnep jelképe lett, a középkori termőág utóda. Életfaként a megújuló természetet jelképezte, az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel ötvöződött.

84 Bálint Sándor szerint a karácsonyfa állítása előtt is készíthettek valamilyen életfát, termő ágat karácsonykor, amelyet kincs névvel illettek. Feltevésének alapja a lakodalmi termőág archaikus hagyományának általános elterjedtsége.

85 Maga a karácsonyfa állításának szokása kb. 200 esztendős múltra tekint vissza és német evangélikus gyakorlatból ered. Németország elzászi és badeni területéről indult hódító útjára. Magyar nyelvterületen először az arisztokrata családoknál állítottak karácsonyfát a XLX. sz. első felében, de széleskörűen csak az 1850-es évektől terjedt el, elsősorban a városokban , míg a falvakban csupán a XIX. sz. végétől, a XX. sz. elejétől.

86 A Bakony és a Balaton-felvidék, a Somló környéke vizsgált falvaiban az emlékezettel elérhető időben mindig állítottak karácsonyfát, ami erdei fenyő, lucfenyő, esetleg fekete fenyő, de gyakran boróka (Juniperus) és borovifenyő volt, nem egyszer egész fára nem is telt vagy nem jutottak hozzá, így csak egyetlen fenyőág vagy borókaág helyettesítette a karácsonyfát. Akár egész fát, akár csak egy ágat vágtak, mindig feldíszítették. Erre a célra a tehetősebbek boltban vásárolt szaloncukrot, mások maguk által főzött szaloncukrot, leggyakrabban és legtöbben viszont ezüst- vagy aranypapírba csavart diót, felkötözött apró almát, selyempapírba csomagolt félbetört kockacukrot, sárgarépa szeletet vagy néhány füzérre fűzött aszalt szilvát, vadkörtét, csokoládédarabot, kekszet, mézeskalács figurákat, azaz „bábsüteményt", valamint házilag készített mandulás süteményt használtak. Utóbbit Csopakon tojásfehérjével bekenték és kristálycukorral meghintették, s ez szépen csillogott. A Somló környéki falvakban elmaradhatatlan karácsonyfadísz volt a tésztából készített csillag és a szarvas, mandulából