S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

cukor, alma). „Levizsgáztatta" a gyermekeket imádságtudásból, akik térdelve imádkoztak ilyenkor. Fehér kötényéből az asztalra öntötte az ajándékot, de aki érte nyúlt, annak a kezére egy virgáccsal ráütött. Ahol nagyon rossz gyermekek voltak, oda a feketébe öltözött, piros nyelvű és szarvú krampusz ment, megverve őket virgácsával. Magyarpolányban azt is említették, hogy a Christkindli a rossz gyermekeket megfenyegette, a következőket mondva: „majd szólok Szent Józsefnek, a férjemnek és megver benneteket a virgáccsal!" Kolontáron külön Christkindlije volt minden családnak. Ezek hosszú, fehér ruhát öltöttek, fehérrel bélelt és letakart szakajtóba téve vitték az ajándékot a gyermekeknek, akiket megimádkoztattak és jóra intettek. A szokás közeli rokona a magyarpolányinak. Hasonló volt hozzá a pulai is. Itt is fehér lepedőbe burkolózott asszony vitte a karácsonyfát az 1920-as évektől, dicsérő és intő szavakat mondva a gyermekeknek. Ez az egész együttes egy többrétegű hagyományt őrzött meg. Megtalálható benne az ajándékot vivő Szent Miklós képzetköre és az őt megkísértő, krampusz alakjában megjelenő ördög, amely valahol a Christkindli - Szt. József alakja mögött is felfedezhető. A jókat jutalmazó Szt. Miklós és a roszszakat büntető ördög megszemélyesítésének német szokása, - amelyet a telepesek hagyományviláguk részeként magukkal hoztak, a XVIII. sz.-ban őrződött meg benne.

80 (Európa északi részén a karácsonyi ajándékot a mai napig a jóságos Mikulás vagy Télapó viszi a gyermekeknek!) Ugyanakkor a fenti szokásban a fehér leples, gyermekeket megimádkoztató és ajándékot osztó Luca asszony alakja is felfedezhető, aki helyenként (pl. Felvidék) férfi párjával jelent meg. A római katolikus délszlávoknál is ismert a fehér leples, a gyermekeknek ajándékot osztogató Luca asszony alakja.

81 A fehér leples női alakoskodók német nyelvterületen Márton napján (nov. 11.) is megjelentek. Nevük Márton-napi asszony volt (Martiniweibel). Skandináviában ugyanezek karácsony másnapjának voltak jellegzetes alakjai.

82 Ez a fehér ruhás nőalak az egész német nyelvterületen ismert volt, s benne kereszténység előtti hagyományok, képzetek ötvöződtek keresztény szokásokkal.

83 Megjelenésük a napfordulóval állt kapcsolatban. Figyelemreméltó az elmondottakban az, hogy a zárt magyarpolányi német közösség ezt a több évszázados hagyományt ily módon megőrizte. A magyar családokban ugyancsak kora este került sor a „Jézuska" vagy az „angyal" megérkezésére és az ajándékok kiosztására. Szomszéd vagy rokon lány lepedőbe burkolózott, esetenként csillogó fejdíszt tett a fejére és csengőt rázva érkezett meg az ajándékokkal. A karácsony valódi ajándéka az emberi formát öltött, földre szállt Isten, azaz az Istengyermek megszületése, s vele a bűnös emberi nem megaján-