S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
ket esténként váltogatták, elmaradhatatlanok a Mária-litániák voltak, valamint az Örvendetes Olvasó imádkozása. Amikor a Szent Család szálláskeresésének idejére egy keddi vagy két keddi nap is esett, akkor Magyarpolányban Szt. Anna litániájával és „keddi imádság Szt. Anna asszonyhoz" című imádsággal kezdték az ájtatosságot. A Utániak végén az adventi időszakra jellemző, a szertartások végéhez csatolt időszaki Mária-antifonát énekelték el. Könyörgések következtek, amelyekben az elhunytak leikéiről és a családokról sem feledkeztek meg, majd a szállást adó hálaimája, rövid könyörgés és óantifóna követték egymást, ezután kötetlenül köszönetnyilvánítás az asszonytársaknak és egy befejező ének. A szertartás végén egy középkori legendán alapuló balladát énekeltek el minden este. Ez kéziratos formában terjedt, s vele a szálláskeresés szertartásának hivatalos része lezárult. A „szállásadó" megvendégelte a szálláskérőket: hájas tésztával, fánkkal, esedeg kaláccsal és borral kínálta meg őket, majd felszabadult, vidám beszélgetés következett. Ezt követően, 25-30 perc múlva a csoport tagjai búcsúzkodni kezdtek, adventi éneket énekelve indultak el. A szertartás időtartama esténként 1,5-2 óra volt. Karácsony vigíliáján volt az utolsó szálláskereső alkalom, amely a Szent Családnak szóló hálaadással és könyörgéssel zárult, majd az előimádkozó magához vette a képet, hazavitte és a következő esztendő adventjéig ismét őrizte. Magyarpolányban a legutóbbi időkig a Szent Család-járás utolsó alkalmára a karácsonyi ünnepkör zárónapján, Gyertyaszentelőkor került sor. Itt a résztvevők valamennyien megcsókolták a Szent Család képét. A szokás elhalásának folyamata is tetten érhető, ugyanis egyes helyeken már nem mentek el minden este más házhoz, hanem egyetlen háznál gyűltek össze naponta, amire kilenc alkalommal került sor. A szálláskeresés szokásának alapjául egy legendaelemekkel bővült középkori francia betlehemes játék szolgált, amelynek osztrák változata honosodott meg a magyar nyelvterületen, mégpedig egyházi kezdeményezésre, bár terjesztésében nagy szerepet játszottak a búcsúvezetők és búcsús zarándoklatok. A szokás ugyanakkor összeolvadt a XVII. sz.-tól elterjedt népi imádságos összejövetelekkel, az ún. kilencedekkel, amelyek a litániák analógiájára valamely litánia és a Rózsafüzér elmondásából, továbbá alkalmi, befejező ének elénekléséből álltak. A szokás e térségben gyakorolt formáját három összetevő alkotja: legendaelemeket megőrzött ballada+középkori eredetű bedehemes játék+kilenced. A barokk kor nagyban hozzájárult a szokás kialakulásához, bár teljessé formálódása döntően a XLX. sz.-hoz köthető. A szálláskeresés szokása a magyar nyelvterületen kívül egész Közép- és Nyugat-Európában élő, gyakorolt volt, sőt a római katolikusokon kívül a görög katolikus, valamint egyes pravoszláv közösségekben is. 72
