S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

rás- és a Luca-napiaknál. Aki egész nap böjtölt, az lefekvéskor elsuttogta: „Szent Tamás mondd meg nekem, ki lesz az én vőlegényem" abban a hitben, hogy éjszaka megálmodja majd azt. Egyes Balaton melléki - főként a déli partszakaszon! - közösségekben szentelt mézzel kenték be a nap reggelén a tyúkok nyelvét, hogy megoltalmazzák őket a baromfivésztől.

69 A karácsony vigíliáját közvetlenül megelőző időszak egyik legfiatalabb szokása a Szent Család-járás vagy szálláskeresés, más néven Szent Családkilenced, szentcsaládolás, szentcsalád-esték. Az adventi várakozás ünnepélyesebbé tételét szolgálta, lelkileg készítette elő az ünnepet. December 15-december 24-ig több szálláskereső csoport is járt egy-egy faluban, többnyire asszonyok, akik az előimádkozó vezetésével indultak el, majd naponta más-más csoporttag házát keresték fel. Bálint Sándor szerint a szálláskeresés szokása feltehetően lelkipásztori kezdeményezésre csak a XX. sz. elején bontakozott ki, gyors terjedését, széleskörű megismerését a XIX. sz. végi ponyvanyomtatványok segítették.

70 Ezzel magyarázhatók a szokásnak a magyar nyelvterületen megmutatkozó azonos vonásai, hisz nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy sajátos jellegzetességeket öltsön, viszont így a teljes változat megmaradhatott. A két világháború között még minden családot felkerestek egy-egy faluban a szálláskeresők, hisz több csoportjuk volt: A háborút követő évtizedekben többnyire elfogytak a csoportok és jó esetben egy maradt, amelynek tagjai a Rózsafüzér Társulat tagjaiból kerültek ki. A tiltás miatt több faluban el is halt ez a szokás, azonban vannak helyek, ahol máig gyakorolják, így Raposkán, Hegymagason, de rendkívül magas azon közösségek száma, ahol elevenen emlékeznek rá. A szálláskeresők csoportját az előimádkozó vezette, aki a Szent Család megszentelt képét egész esztendőben őrizte. A csoportnak kilenc tagja volt, akik egymás között sorsolással vagy előzetes megbeszéléssel döntötték el, hogy milyen sorrendben következzenek, mely napon kihez menjenek. Az előimádkozónál kezdték dec. 15-én a sort. Jásdon ezeknek a csoportoknak „bokor" volt a neve.

71 A szálláskeresők fogadására mindig készültek. A szoba közepére helyezték el az asztalt, fehér abrosszal, esetleg még hímzett takaróval leterítve. Közepére került a feszület, két szélére pedig vázában vágott virág vagy egyegy cserepes virág és egy-egy gyertyatartó. Előfordult, hogy 2-2 gyertyát állítottak. Igyekeztek mindig fehér virágokról és fehér gyertyákról gondoskodni. Ez az asztal valójában házi oltár volt, amelyet minden házban elkészítettek, ahol várták a Szent Családot. Egy napig tartották egy helyen a Szent Család képét, amit mindig az asztalka közepére állítottak.