S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
alakjával kapcsolódtak össze. A szokást a Kisalföldön széles körben gyakorolták a magyarok is. 59 A jásdi Luca maszkos alakoskodás ennek az antik-középkori szokásnak lehet egy töredéke. A térség falvaiban egykor gyakorolt Lucanapi szokásváltozatoktól egészen különböző volt a berhidai, Itt 5-6 fős csoportokban mentek a 8-10 esztendős fiúk lucázni, de közülük ketten álarcot öltve öregasszonynak és öregembernek öltöztek fel, gúnyájukat szalmával tömték ki. Ok voltak minden ház esetében a beköszönök és engedélyt kérők. Jókívánságaikért süteményfélét, néhány fillért és minden esetben tojást kaptak. Utóbbi elmaradhatatlan adomány volt. Egyikük az adományokat gyűjtötte, a másik pedig a magukkal vitt bottal megkurkálta a tyúkokat. A szokás feltehetőleg két szokás eggyé olvadásából jöhetett létre: az egyik a farsangi, a másik pedig a Luca-napi alakoskodás, termékenységvarázsló cselekedettel. A szalmával kitömött alak a tél végi alakoskodó figurát idézi fel. Minden bizonynyal peremterületi szokással van dolgunk, amely legközelebbi rokonságot a Fejér megyei falvak Luca-napi szokásaival mutat. 6 " Általánosan ismerték és gyakorolták a Luca-szék készítését, amelynek szigorú szabályai voltak. A Káli-medencében 13 határból kellett vesszőt szedni hozzá. Veszprémvarsányban 13 fajta fából készítették és naponta egy keveset faragtak rajta, de más-más fából, úgy, hogy karácsony vigíliájára elkészüljön. Süle Sándor az 1930-as években Kertán még azt is lejegyezte, hogy egyegy napon milyen fát kellett bevinni és a széknek melyik részét megcsinálni belőle: 13-án éger- és bükkfát a felső részhez, 14-én a negyedik lábhoz istenátkozta tüskét, 15-én a harmadik lábhoz hársfát, 16-án a második lábhoz vörösfenyőt, 17-én az első lábhoz lucfenyőt, 18-2 l-ig a lábakat szabták ki, 22-én az első székdeszkát égerből, 23-án a másodikat bükkből vágták ki, majd 24-én összeállították vasszeg nélkül az egész széket. Ezt vitték el az éjféli misére, s ráülve vagy ráállva, meglátták a boszorkányokat, akik Úrfelmutatáskor az oltárnak hátat fordítva ültek. A Luca-széket általában a templom kijáratának közelében helyezték el, hogy az áldozat bemutatását követően mihamarabb kimehessenek a templomból kölest vagy mákot szórva maguk után, amit a kisiető boszorkányok rontásukhoz felszedni kényszerültek, miközben a Luca-szék tulajdonosa hazaérhetett, ahol a széket tűzbe vetette és hamujából bűvös körbe foglalta magát, megakadályozva vele a boszorkányok rontó erejét. Mindszentkállán és Ugodon a harang alatt (harangház) állították fel a széket és az Oltáriszentség felmutatásakor álltak rá, meglátva a háttal, nagy szarvakkal kifelé igyekvő boszorkányokat. Ugodon ilyenkor a Luca-széken álló egy rövidnyelű ostorral hármat durrantott is. A kifelé menő boszorkányok útját szenteltvízzel háromszor meghintett kölessel vagy mákkal keresztezték, amelyen azok nem tudtak átmenni, csak akkor, ha felszedték. Ezzel „megfogták" a boszorkányokat, az-
