S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

az megakadályozták, hogy az őket felismerő legényeket széttépjék.

61 Mivel a Luca-szék elégetendő volt, ezért nem maradt belőle csupán csak olyan, amelyet idejekorán elkoboztak. Ilyen Luca-szék került be a Fejér megyei Válról a Néprajzi Múzeumba (1915, de 1871-ben gyűjtötték)

62 és Győrszabadhegyről a Xantus János Múzeumba Győrbe. Sáskán S. Gy.-né T. R. boszorkány voltát is lucaszékkel tudták meg. O viszont vallásos aszszonyként egy keresztet állíttatott a XX. sz. elején, azonban az felállítása napjának éjszakáján a tomboló szélviharban kidőlt. Ez az esemény igazolta a falubeliek számára az állíttató boszorkány voltát. Az adventi időszakhoz kötődött a fonó és Tamás-nap közelében a disznóölés. Pulán már Katalin-nappal megkezdődött a fonó. Az azonos korosztályhoz tartozó nagylányok erre a célra kibéreltek egy szobát, s itt hétfőtől péntekkel bezárólag, naponta, este 6-10 óráig együtt voltak, beszélgettek, énekelgettek. A fonóba legények is eljártak, akik figyelték a lányokat, beszélgettek, kártyáztak. Tulajdonképpen minden korcsoportnak, lakóhelyi csoportosulásnak megvoltak a „legényei". Ezek a fonóközösségek közös karácsonyfát is állítottak, s a legényeket „szorgalmukért" (amiért hűségesen látogatták a fonót) ilyenkor cigarettával ajándékozták meg. Azoknak a lányoknak, akiknek nem jutott állandó fonó, azok estéről estére más-más helyen jöttek össze, de a legények őket is rendszeresen látogatták. A fonót farsangban zárták, táncos vigalommal. Az asszonyok ugyancsak tartottak saját fonót, ők a szomszédságban gyűltek össze rendszeresen Pulán.

63 Az 1950-es években ért véget a fonó. Totvazsonyban advent előtti hét végén a lányok által rendezett bállal nyitott a fonó. Süteménnyel és cukros vízbe állított fenyőággal várták erre az alkalomra a legényeket, azután tavaszig rendszeresen találkoztak is a fonóban. Vöröstón ugyancsak bérelt fonója volt a lányoknak, amit farsangig tartottak fenn advent kezdetétől és naponta, este 6-9 óráig jöttek itt össze fonni, a legények pedig kártyázni. A fonót bállal zárták, amit a lányok szerveztek meg. Totvazsonyban az volt a szokás, hogy az adventi böjt idején a lányok a litániára mindig feketébe öltöztek. A színes ünnepi ruhát csak a misére öltötték magukra. Az adventi időszakban mulatságot a disznóölések jelentettek, amikor is a munka és az áldomás mellett lehetőség nyílott a tréfálkozásra is. A disznótoros vacsora idején a fiatalok - akik mindig megtudakolták, hol kerül sor erre - maszkosán megjelentek a torozók között. Igyekeztek úgy felöltözni és arcukat elfedni, hogy felismerhetedenek legyenek. Ezeket a maszkos alakoskodókat tárnáknak nevezték. Egyébként a disznótori maszkos szokások az egész magyar nyelvterületen elterjedtek. A dramatikus játékok egyszerűbb formái voltak ezek, s bennük mindenki aktívan vagy passzívan részt vett.

64 Helyenként előre felkészültek az alkalomra, mint pl. Szentkirálysz-