S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Analógiás cselekedet a Tihanyban feljegyzett is, ahol volt olyan asszony, aki egész nap az ágy szélén ült és nyögdécselt, hogy mihamarabb kotlósa legyen.

54 Ezen a napon lányoknak, asszonyoknak nem lehetett otthonról elmenni, mert nem voltak sehol szívesen látottak, ugyanis más házából a szerencse elvitelét nekik tulajdonították. Mindszentkállán azt mondták: „ha aszszony gyün először a házba, akkor a kapa meg a kasza kiszárad a nyelibűl", azaz nagy szárazság várható. A férfi vendég viszont kedvelt volt, mert szerencsét jelentett. Ugyanakkor ezen a napon nem szabadott semmit sem kiadni a házból, mert a család szerencséjét is kiadták vele. Még a szemetet sem dobták ki, nehogy „ganéjra öntsék a szerencsét". Volt olyan hely is, ahol Lucától karácsonyig nem dobták ki a szemetet, hanem a konyhasarokba összeseperve a seprűvel fedték el. Néhány faluban pedig az udvaron lévő ölfát szórták szét azért, hogy ugyanúgy szóródjon szét a betegség is, ne érje a családot. Veszprémvarsányban Luca napján készítették a Luca-pogácsát. Annyi pogácsát rakott a gazdasszony a tepsibe, ahány tagja volt a családnak. Mindenikbe egy lúdtollat tett, s akié megégett, annak ez a következő esztendőben halálát jelentette.

55 A néphit szerint Luca-nap éjszakáján voltak legerősebbek a gonosz démonok, a boszorkányok, ezért hathatósan igyekeztek védekezni ellenük. Veszprémvarsányban a keresztútra babot, mákot, kukoricát szórtak. Aki felszedte, az boszorkány volt, s ezzel rontani tudott. Az ilyeneket a kémény alatt (szabadkémény, amelyben füstölni lehetett) készített seprűvel verték el, s tették ártalmatlanná.

56 Magyarpolányban a két ablak közé tüskés vadrózsaágat tettek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Máshol bekenték az ajtószárfát fokhagymával vagy az ajtófélfába vert szögre gatyamadzagot kötöttek, másutt a kilincset gatyamadzaggal bekötötték, mert mindezek távol tartották a gonosz erőket, melyek ellen hatásos volt a szenteltvízzel való meghintés is. A rontó erőkkel szembeni védekezésben különleges szerepet tulajdonítottak a gatyamadzagnak, titkos életerővel, gonoszűző, gonoszlekötő erővel ruházták fel.

57 Úgy véljük, hogy a gatyamadzaggal körülkötött vagy bekötött valaki, valami egyszerre mágikus körbe foglaltatott, amelyen belül az ártó erőknek nem volt hatása. A jásdi szlovákok „Luca ijesztő napnak" mondták Luca napját, ugyanis ilyenkor a legények maskarába öltöztek és a lányos házakhoz mentek ijesztgetni.

58 A szokás gyökere a Luca-napi maszkos alakoskodókat (fehér leples Luca asszony) felvonultató szokásokban keresendő, amelyek a német és a szláv nyelvterületen (szlovének, csehek, szlovákok) ismertek és a VIII. században jelentek meg Európában a bajor és a szláv etnikum találkozási pontjában, antik hagyományokat megőrizve, amelyek a középkorban Luca