S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Tojjanak a ludgyok! A tikok az ülőre, A ludak a fészekre. Luca, Luca kitty-kotty, Tojjanak a tikok, Annyi tojásuk legyen, Mint a víz a tengerbe, Mint az égen a csillag. Luca, Luca kitty-kotty, Ollan disznójuk legyen, mint a falu bikája, Ollan szalonnája legyen, mint a mestergerenda vagy mint az uccaajtó. Luca, Luca kitty-kotty, Legyen kóbászuk annyi, Hogy kertet lehessen fonnyi. [helyenként pedig: Annyi zsírjuk legyen, Hogy e' kut is megtejjen!] Luca, Luca kitty-kotty. " (Süle Sándor gyűjtései) Ahol a kotyolókat nem engedték be, ott átokformulával illették a háziakat: „Egy tyúkjuk legyen, az is vak legyen. " (Dörgicse) „Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát! Adjon Isten száz ólat, egy malacot, hogy egyikből a másikba futkozhasson! Egy tiktyuk legyen, az is vak legyen!" (Kemenesszentpéter) „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!" (Kékkút) Egyes falvakban, így Veszprémvarsányban, Dörgicsén, Kemenesszentpéteren a legények is elmentek lucázni, de csak olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, vagy ahol előtte disznót vágtak. Utóbbi helyeken ilyenkor