S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

za melletti búzaföldhöz mentek, ami a harangozó fél holdja volt. A két világháború között az Oltáriszentséget vivő pap fölé négy férfi tartotta az umbellát. Szenteltvizet és tömjént is vittek ilyenkor. A búzaföldre érve a pap a négy égtáj elé fordulva a négy evangéliumból (Máté, Márk, Lukács, János) olvasott fel részletet, amelyet egy könyörgés követett. Mindezek jelezték, hogy minden vetésre kérik a Mindenható áldását. Ezután következett a vetés megszentelése. Énekelve tért vissza a körmenet a templomba, ahol a Te Deum-mal, az Oltáriszentséggel adott szentségi áldással, majd a „Mennynek királyné Asszonya" eléneklésével, ill. a Szent Szűz és a Feltámadt Krisztus dicsőítésével ért véget a szertartás. A szentelt búzából mindenki vitt haza egy keveset. Adtak belőle a tyúkoknak, hogy egészségesek legyenek, a többit pedig az asszonyok imakönyvükbe tették. Vöröstón néhány szál a szekrény tetejére is jutott. A Káli-medencében, ha beteg volt a baromfi, akkor az ételébe tettek a szentelt búzából. Veszprémvarsányban a beteg igavonó állatoknak ugyancsak adtak egy-két szálat, mert gyógyulásukat várták tőle. A Somló környékén a széna közé tettek szentelt búzát, hogy jól tejeljenek a tehenek. A búzaszentelőt még Pápán is megtartották a két világháború között. Magyarpolányban a szentelt búzából kis koszorút kötöttek és az ablakra tették. Amikor megszáradt, elégették, s hamuját a szántóföldön szétszórták. Dörgicsén búzaszentelő napján az 1920-as, 1930-as években többnyire a családfő vezetésével kimentek a családok a szőlőbe, már kora reggel. A szokást „főd" vagy „hegy-könyörgésnek" mondták. Ilyenkor a rendek között venyigéből kis tüzet raktak, ami köré éllel felfordított baltákat és metszőkéseket tettek, majd a tüzet körülállva imádkoztak a szőlő védelméért: fagykár, jégverés és kártevők ellen. Utána énekeltek. A katolikusok imakönyvet, az evangélikusok a Bibliát használták. Amikor a tűz elhamvadt, a család megreggelizett és munkához látott. Az élére fordított szerszámokkal az ártó időt igyekeztek távoltartani. A tűz, mint a szokásokban mindig, itt is tisztító erejű volt. Gyulafirátóton a gazdák búzaszentelő napján kimentek a földjükre és ott fohászkodtak a jó termésért, miközben a szentelt búzából egy-egy szálat a föld négy sarkába tettek, hogy minden kártevőtől, veszedelemtől megóvják a termést. Április 29-én, Szent Péter (Chanel) napján vetették el a feketeretket és a takarmányrépát. Sienai Szent Katalin napja április 30-a. Sienai Szent Katalin domonkos harmadrendi volt, a XIV sz.-ban élt, Krisztus stigmáit viselte. Vidékünk népi kultúrájának szakrális ábrázolásaiban Szent Domonkossal együtt jelenik